Nem vagyok szakember. „Csak” sokat olvastam, hallottam és leginkább éreztem és érzek a téma kapcsán… Elmesélem a történetünket!

N.baba szépen fejlődött kb. 6 hónapos koráig. De mi az, hogy”szépen”? Inkább úgy fogalmaznék, hogy a nagy könyvek táblázatai szerint! (Nem ítélem el még mindig, hiszen kell egy támpont. Csak kezeljük rugalmasabban!) Dícsérte a védőnéni és dokinéni is!Fejét tartotta-emelte időben, megfordult egyik oldalra, másik oldalra, közben a dokinénink ellenőrizte, hogy a kúszáshoz is megfelelően feljődik...minden rendben volt! De fél éves kora körül mondta, hogy tegyük sokkal többet hasra. Nem kezdett el kúszni, amikor „kellett volna”. 8 hónapos korában költöztünk ideiglenes albérletbe (építkezünk), így új védőnénit kaptunk. Mondta, hogy várjunk 9 hónapos koráig, de ha akkor nem indul be a mozgás, vigyük el megnézetni. Éreztem, hogy nem szeretném erőltetni a dolgot. Bár kezdtem én is kicsit ráfeszülni és megijedni…pedig bíztam benne, hogy tudja, mikor jön el az idő. Néha hullámvasút szerű volt az állapotom. Bíztam benne, de mikor láttam, hogy a vele egykorú gyerekek már miket csinálnak…nem szabad hasonlítgatni…de néha kizökkentett!

 Még egy kicsit vártunk, majd úgy voltam vele, hogy egy gyógytornász vélemény végülis nem rossz, ha van. Elmentünk egy privát helyre. Kedves volt a velem egykorú lány. Amikor N. baba nemtetszését fejezte ki, akkor felvehettem. Mindenféle játékos gyakorlatot csináltunk. Mondta, hogy az egyik oldala tónusosabb. Kaptunk otthonra „feladatokat”, melyek rávezetik őt a mozgás elsajátítására és kaptunk egy új időpontot. Ezt végül lemondtam, a Párommal egyetértve. Miért kell már most is teljesítenie? Miért szeretnénk őt önmagával/másokkal „versenyezetni”? A játékos feladatokat csinálgattuk, de nem mindig, nem napi gyakorisággal…ha nem tetszett neki, nem csináltuk. Néha rossz anyának is éreztem magam, hogy miattam nem fog „fejlődni” a gyerek. A védőnéni jött azzal, hogy mennyi gyerek van, akik nem kezdenek időben rajzolni, írni, diszleksziások lesznek, stb. Majd még 2 hétre rá elmentünk egy olyan hölgyhöz is, aki nem csak gyógytornász, de gyógymasszőr is. Alig tudta őt tornáztatni, mert mindig sírt N. Mondta is, hogy mi lenne velünk egy dévényes helyen…Na erről mindjárt írok. Azt mondta, hogy semmi baja nincsen, picit feszesebb. Emeljük magunk elé, háttal a mi hasunknak és a lábhajlata alatt ölelve támasszuk őt alá. Nyújtsuk-lazítsuk a csípő-medence tájékán az izmokat.

És valószínű ez a megerősítés volt az, mely engem is ismét a „medrembe” terelt. Ellazultam. Tudtam, hogy ő tudja mikor kész egy-egy mozgásra idegrendszerileg, izomzatilag, csontozatilag, stb. Ti láttatok már olyan tizenéves gyereket, aki még a földön kúszik?!

N. baba 9 hónaposan kezdett el kúszni. Majd rá 2 hétre négykézláb tolta magát. 11 hónaposan megtanult ülni, majd nemsokára rá felkapaszkodott és támasztással állt. Utána kezdett el csak mászni, majdnem 12 hónapos korában. 14 hónaposan jöttek el az első önálló lépések, 15 hónaposan már 5-6 lépést is megtett egymás után és 16 hónaposan kezdett el járni. Teljesen utolérte a társait. Ugyanúgy jön-megy :) És azt gondolom, hogy érzelmileg is ugyanannyira…sőt nem elfogultságból mondom, hogy fejlettebb, de ezek után tényleg megtanultam nem hasonlítani...úgyhogy nem is szeretnék!

A dévényes módszert sokan dicsérik. Én nem vittem volna el N. babát semmi pénzért. Maximum, ha olyan mozgásbeli nagyon durva fejlődési rendellenességet találunk. De először akkor sem ez lett volna a választott módszer. Csak hallomásból tudom, hogy nagyon sírnak a babák. És a szülők csak nézik tétlenül…mert hát ez kell, hogy a baba egészséges legyen. Nem ítélek el senkit. Tudom, hogy ez nagyon kényes téma. És sokszor olvastam fórumokon, hogy anyukák maguk alatt vannak és erőt gyűjtenek, hogy ilyen foglakkozásokat végigcsináljanak. Nagyon sajnálom őket! Tényleg…és nem bántani szeretnék senkit a véleményemmel vagy épp lelkiismeret furdalást kelteni. Nem! Mindenki döntse el, hogy miben hisz. Tudom, hogy jót szeretne a gyerekének! Csak szeretném, ha elgondolkoznánk! Baba-mama jógás volt egy lány, aki elvitte a 4 hónapos babáját megelőzés céljából minden héten dévényes tornára…Miért is? Miért kell fejleszteni? Minden gyerek máskor kész egy-egy mozgásra. És ez egy nagyon összetett dolog, mely nem csak az izmok szép sorrendben való fejlődését, erősödését jelenti…ehhez érni kell idegrendszerileg is (az hatalmas nagy változás a baba életében, hogy elér valamit, egyedül meg tud valamit csinálni, más perspektívából látja a dolgokat, ha pl. már felül, feláll, stb.). A dévényes módszernél is én azt látom, hogy Anya ellazul, hogy na most már tuti korrigálják a gyerek hibáját és működni fog…és aztán tényleg el kezdi csinálni a gyerek az adott mozgást! Jó, persze van abban igazság, hogy rávezetik…ellazítják, kimozgatják...de ha visszük gyerektársaságba, egymástól is sokat tanulhatnak (ha még nincs nagy testvér). Rá fog jönni előbb van utóbb, hogy kell csinálni. Természeténél fogva úgy van összerakva egy embergyerek is, hogy életre való, életképes legyen. Mindenki máskor érik. Mindenkinek az egyik oldala erősebb, tónusosabb, … Van aki jobb kezes, van aki bal kezes. Egyik keze ügyesebb. Egyik lába picit nagyobb. Valaki matekban lesz zseniális, másnak a kreativitása szárnyal. És még sorolhatnánk. Nincs mindig szimmetria a testben és teljes hasonlóság a szellemiségben.

 Nálunk sokat volt N. baba háton, mert úgy jobban szeretett nézelődni. Mondjuk hason aludt a legtöbbször.  Utána kezdtük el hasra tenni többet az ébrenlétek során is. Lehet korábban kellett volna elkezdeni…már nem tudom. Szóval amit tehetsz érte, tedd sokat a pocakjára (persze fokozatosan), köré pár izgalmas játékot, hogy el szeresse érni. Legyen, ami közelebb van, hogy legyen sikerélmény is. És amit én magammal tettem…mivel abban is hittem már akkor is, hogy az én lelki állapotom meghatározza N. baba fejlődését. Ahogy érzem magam. Ha én megrekedtem egy adott területen, nem merek továbblépni, ő sem fog szó szerint továbblépni…Vizsgáld meg magad! Hogy tartod magadat vissza és ezzel őt is (persze ne hibáztasd magad!). Lazulj el és bízz benne! Ne siettesd! Hagy fejlődjön, ahogy szeretne! Lesz majd még az életében teljesítmény hajhászás...(iskola, munka) Persze ha látod és érzed, hogy gond van, kérj segítséget! Ezt csak Te fogod tudni, ismerve őt! Tudja, mikor érik meg mindenre, ami az életét teljessé teszi! <3 (És ez sok mindennel így lesz még…)