Nem telhet úgy el a január, hogy ne írjak Neked. Szerettem volna írni év összegzőt, de végül nem tettem, pedig nagyon sok vicces gondolat megfogalmazódott bennem (hogy mennyire más célokkal telik a szilveszter). Majd terveztem év kezdőt, de az sem született meg. Kicsit nehéz több lovat megülni. Írtam már, hogy novemberben kezdtem itthon egy kreatív kis vállalkozást...ha szabad annak nevezni. Tervezek, szervezek és készítek is. Sok idő és erő. Szeretnék írni is, mert csak nő a kis listám, annyi mindenről írnék és mesélnél. Ilyen vívódásokkal indult az év, na de nem csak ezért érzem magamat harcias kedvemben.

Megkapom, mint hozzám hasonló cipőben járók is egye gyakrabban, hogy nem gondolom-e abbahagyni a szoptatást? (2 éves múlt nemrég N.baba.) Jó-e ez még? Elég sok szakmailag alátámasztott fórum és írás van erről...(hogy igen, jó). Csak nagyszüleink sajnos másképp nevelkedtek és másképp neveltek (pl. 22-6h között nem szopizott a baba, hogy szokja meg, hogy este nincs evés...és mi volt a fejlődési ugrásokkor???!!!Nem hiába él bennünk a kép a síró babákról.). Sokszor a szüleink is így nőttek fel, neveltek. És a mi generációnk pedig ezt viszi tovább...amíg nem lesz saját gyereke és nem hallgat a belső hangra, nem nyit és jár utána...Én pedig ha megkérdeznek, csak annyit mondok, hogy nem. Nem részletezem. Nem megyek bele, mert már sokszor megjártam, ha kifejtettem az álláspontomat.

Arról biztos többen hallottatok, hogy bármennyire tudatosak is vagyunk, nem szeretnénk, vagy valamit másképp szeretnénk csinálni, mint Édesanyánk, előjön a mi viselkedésünkben is, ahogy ő viselkedett velünk, amiket mondott, stb.  Főleg ha feszültek vagy fáradtak vagyunk. (Nekem a mai napig szinte a legjobb barátnőm az Anyukám. Olyan jó lenne, ha én is ilyen Anya lennék!) Viszont azon gondolkoztatok-e, hogy az is belénk ivódott, ahogyan Édesapánk fordult felénk?

A mai nap is, mint minden nap elmerültem egy kicsit a gondolataimban. Fürdött N.baba és néztem a kicsi hátát...olyan mint a miénk, csak kicsi. Ez olyan természetes. De mennyire fantasztikus...hogy a pocakodban fejlődött...majd világra jött... hihetetlen a természet...Nézni szoktam, ahogy jön-megy. Ahogy a kezeivel a mondókák jeleneteit mutogatja. Mikor lefekszem mellé aludni, az arcát...és emlékszem, hogy mikor megszületett...akkor is csak néztük és néztük. Nem tudtunk betelni vele és felfogni a létezését... Csak néztük őt, amikor aludt... Ti is a mai napig így vagytok ezzel? Felfogtátok? Azon gondolkoztam ma is, hogy mennyire meghatározóak vagyunk... milyen beállítottságú lesz, tanítjuk neki az emberi kapcsolatokat, a gondoskodást, a nőiességet (fiúk Apától a férfiasságot), anyaságot (Apától az apaságot)...mindent a nagybetűs életből...de tulajdonképpen sok mindent nem is tudatosan tanítunk...csak mi is cselekszünk...ami a legmeghatározóbb lesz majd, hogy milyen lesz önmagához, másokhoz és az élethez való viszonya. Mennyire lesz őszintén boldog...és találja majd meg a helyét a Világban <3

Ha már Anyuka vagy, Neked is sok olyan van a "listádon", amit terhesség/szülés/baba születés előtt másképp gondoltál? Vagy ha még előtted áll a babavárás, biztos van egy kép a fejedbe, hogy mit hogy szeretnél csinálni...ez így van rendjén :)

Összeállt egy újabb kép. Hogy sok mindenben, ahogy viselkedtünk...amilyen lépéseket megtettünk, mi volt a közös. Nem volt tudatos. Megérzések. Nálunk így volt, másnál másképp is működhet, de lehet megnyugszol egy-egy gondolat kapcsán. Na lássuk :)

Hozzátáplálás. Nehéz téma? Nem gondoltam volna. Ugye azt szajkózzák, hogy 6 hónaposan már egyre több mindent kóstoljon, egyen a baba (megvan egy protokoll táblázat erre). Egyre többet egyen, váltsuk a szopikat.  Nekünk anno már pár hetesen adtak egy kis kanál narancslevet, stb. Na de mi van akkor, ha a babának esze ágában sincs annyi mindent és olyan formában enni!?

A nyári impulzusok egyike az volt, hogy egy anyuka arról mesélt, hogy azóta alszik nyugodtan a babája, amióta áttértek a szilárdra és már nem szopizik. Ezt javasolták neki és azóta végre "lenyugodott" a baba (idéztem). Másik anyuka - babája 13 hónapos korában letették a szopit. Éjszakánként 15x ébredt. Annyira hálás, mert a védőnénijük azt javasolta, hogy hagyják abba a szoptatást és azóta végre nyugodtak az éjszakák!

Ez egy kis személyes elmesélés lesz. Rövid, amire már korábban is vágytam, de eddig nem sikerült. Mindig igyekszem és tanulok. Gyerkőcünktől, Páromtól, Családomtól, Barátoktól, környezetemtől és magamtól is. Ez utóbbi nem egyszerű. Nem orromat fennhordva írom, hogy na bezzeg nekem sikerül.Mert nem mindig.Ez sokkal bonyolultabb. Hiszen a magam felé támasztott elvárásoknak megfelelni sokszor lehetetlen és sokkal nehezebb magammal megbékélni, mint másokkal (pedig már alakultam). Magamnak megbocsájtani, mint másoknak. Magamat elfogadni, mint másokat. Mert jól szeretnék...tökéletesen csinálni minél több mindent az Életből... De miért jó a tökéletesség?! Minek?

Minden baba kiválasztja a szüleit. Ezt biztos tudod, hallottál róla, hiszel benne vagy éppen nem. Nem hiába érkezik, amikor érkezik, oda, ahova. Az élete útja meg van írva, mint a miénk is. Tudtam, hogy nem csak mi tanítjuk majd a babánkat, hanem ő is fog minket...na de azt nem gondoltam, hogy ilyen mértékben!!!