Már pár hónapja érlelődik bennem, hogy nagyon sok érzést és gondolatot szeretnék megosztani másokkal. Melyeket szinte nem is mondok el senkinek! Mert ezekről nem igazán mesélsz…A történetünket szeretném elmesélni, az útunkat, megérzéseimet...Nem feltétlen csak ez a jó, ahogyan csinálom. Sőt! Minden baba más, minden család más. Mindenhol más válik be. De ami biztos, hogy ami mindenhol közös: a pozitív hozzáállás, a lelki egyensúly és a bizalom...magadban, a babádban és dolgok rendjében! És ez nem azt jelenti, hogy mindig csakis pozitív vagy és ragyogsz. Hibázom. Tanulok és javítok. Van,ami miatt gyötör utána a lelkiismeret-furdalás és nem tudok az ő szemébe sem nézni...Ezt sem szeretném elrejteni.
Nem tanácsot szeretnék adni, hanem gondolatot ébreszteni a soraimmal :) Hogy mindenki megtalálja azt, amit keres.
Szívesen ajánlok általam is kedvelt internetes oldalakat, blogokat, facebook csoportokat, könyveket! Azt szeretném, hogy mindenki találja meg a helyét Anyaként! Amitől teljesebbnek érzi magát!
Írni szeretnék a fogantatástól kezdve, kommunikáció a magzattal, szülés-születés, szoptatás, természetes babaápolás, gyógynövények,ásványok, kineziológia, jóga, hordozás, mosható pelenka, dackorszak, …és még sorolhatnám :) Mindenről kicsit másképp, LELKI oldalról megközelítve…ahogyan eddig nem biztos, hogy hallottál róla. Ha van olyan téma, ami Téged érdekel, írj! :)
Kellemes töltekezést kívánok! :)
Miért van az, hogy a kisbabáknak, gyerekeknek rögtön "nekiesünk" az ismerkedéskor? :) Azért mert nagyon szeretjük őket! Szeretnénk megfogni őket, puszit adni, rögtön a szívükbe lopni magunkat. De egy felnőttel is, aki nagyon aranyos, ezt csinálnánk? Vagy bele tudsz gondolni abba, hogy Te vagy a baba…