Szerintem sok felesleges pánikot el lehet kerülni, ha a fontos tényekkel tisztában vagyunk..ami persze kezdő anyukaként ritkán adatik meg. Nagyon kedves, aranyos védőnénik volt, neki is vannak gyerekei, unokái is...de sokszor könyv szagú volt, amit mondott. Sajnos...és most kövezzen meg engem, aki szeretne...de azt gondolom, hogy a baj ott kezdődik, ha a doki és a védőnéni olyan tanácsokkal lát el, hogy ezt és azt ne csináld. Mert kizökkenhetsz az anyai kis megérzésekkel teli világodból...

Szóval bele is csapok a közepébe:

1) Emlékszem, hogy N. baba születése előtt sokan javasolták nekem a Suttogó könyvet és hogy nekik ez a pontos napirend szerűség mennyire bejött. Hogy 3 majd 4 óránként etettek. Mellette tudtak dolgozni. Így megszokta a gyerek, hogy mikor eszik/ehet. Itt nem biztos, hogy megszokásról, megtanulásról van szó, hogy a gyerek csak akkor jut anyatejhez...Inkább beletörődésről. (Nem bántásból írom, bár csúnyán hangzik.) Pici babát nem azáltal tanítjuk, ha korlátozzuk, hanem ha az igényeit kielégítjük. Tudom, úgy voltam vele, hogy az elején írom, mikor eszik, lássam, mi a ritmus majd szépen lassan próbálom "igazgatni" a napirendjét...Aztán szerencsére eltelt 1 hét...2 hét...3 hét.. de nem léptem meg. Talán annak is köszönhetem, hogy (és most nem viccelek) az első hónapban óramű pontossággal (+/- pár perc) 3 óránként evett...csak pislogtam, hogy lehet. Emlékszem, hogy egyik barátnőmmel beszéltem telefonon: "Igen, persze, tudtunk beszélni. 2 körül kel majd N."-mondtam. "Honnan tudod? Keltitek?" - kérdezte. Nem keltettük...és 13:58-kor szólt, hogy felkelt és éhes. Hiszek az igény szerinti szoptatásban. Ez által áll be a "kereslet-kínálat", hogy mennyi tej kell a babádnak. És a másik, hogy velünk felnőttekkel is előfordul, hogy nem ugyanakkor és nem ugyanannyit eszünk.

2) A szoptatás a baba minden igényét kielégíti: testközelség, megnyugtatás és táplálék. Nem biztos, hogy csak az evés miatt kéri magát a baba cicire...Pl. ha számára sok idegen veszi őt kézbe, sok az ismeretlen, új inger...előfordul, hogy kis idő elteltével ismét szopizni szeretne...Ilyenkor megkérdezheted (vagy éppen mások), hogy hát most ettünk? De itt nem csak a táplálék forrás a lényeg...

3) Szoptatott babát nem lehet túletetni.A baba tudja, hogy mikor és mennyire van szüksége. Az ösztönökkel még sokáig sokkal jobban fogja tudni...

4) A kezdeti időszak...telt, feszülő mellek...csöpög belőle a tej...tök jó, hogy manapság már lehet venni melltartó betétet. Mit csináltak régen a nők? :) A betétekből is több méretű, különböző alakú, puhaságú, ragasztócsíkos vagy nélküli létezik. Ez után időszak után visszaáll az eredeti méretre és tapintásúra a melled (ilyenkor is csöpöghet, ha nem is mind a kettő, de legalább az egyik, ha a másikból szopizik a baba...beindítja ott is a tejleadó reflexet). Attól még, hogy nem nagyok, duzzadtak a melleid, még van bennük tej. Ezt úgy jó elképzelni, hogy ott "raktároz" a melled, de a tejcsatornán keresztül érkezik az anyatej (nem megyek bele az anatómiai részletekbe, keress rá nyugodtan :).

5) Délelőtt több, hígabb a tej, akkor inkább a szomjoltás a célja. Este pedig kevesebbnek érezheted, de ekkor laktatóbb, zsírosabb.Éjszaka olyan hormonokat is tartalmaz az anyatej, ami miatt a baba könnyen folytatja tovább az igazak álmát. Ezért van, hogy eszik és alva teszed  vissza az ágyba.

Hogy ne zökkentsük ki a babát a napi ritmusból, az anyatejet akkor a legjobb megkapnia, amikor az termelődött a melledben. Ha valahova el szeretnél menni és lefejnéd a tejedet, hogy Apa/Nagyi adja oda neki, akkor ezt mindenképp vedd figyelembe! Én ezzel nem igazán éltem, inkább nem mentem, együtt mentünk vagy visszaértem...a szoptatás lelki oldala miatt. De soha sem tudhatod. Semmi sem elítélendő!

(Megjegyzés:az anyatej összetétele a baba igényeinek megfelelően is változik a kor előrehaladtával.)

6) Eleget szopizik-e a baba? Ha van 4-5 nedves pelenkája, rendesen széklete, a súlya is gyarapszik, akkor nem kell aggódnod.

7) Egyél csak mindent, K betűseket is, citrusféléket is, stb. Majd a baba reakciójából meglátod, hogy mit szükséges kerülnöd. De alapvetően fontos, hogy változatos legyen a táplálkozásod. Emlékszem engem a védőnénink úgy zökkentett ki, hogy el kezdte mondogatni, hogy ne egyek citrusféléket, mert azért "ragyásabb" az akkor pár hetes N. babánk arca. Onnantól kezdve elindult egy "mit ehetek és mit nem para"... Még hasfájósnak is titulálta N. babát, mert volt egy kb. 1 hónapos időszak kb. 2 hónaposan, amikor délutánonként sírt az egyébként tényleg csak "evő és alvó, már kicsit nézelődő" babánk ("szerencsések"vagyunk, tudom).  Biztos vannak tényleg hasfájós babák...de az a véleményem, hogy sokszor az Anyuka "stressze", aggodalommal teli fáradtsága kelti ezeket a tüneteket (akár ilyen egyszerű tanácsok miatt, mert ugye Anya jót szeretne a babának).

 8) Megvannak az átlagos számok, hogy hetente/havonta mennyit kellene gyarapodnia a babának, hány óránkét és mennyit eszik. Egy szám nem mond el semmit a kisbabánkról. Inkább arra való, hogy másokhoz mérjük, viszonyítsuk őt, ami nem használ senkinek. Sőt: árt! Átlagos számokról beszélünk! Én szívből ajánlom, ha megteheted (nem koraszülött a baba, nincs rá egészségügyi komoly okod), ne mérd minden szopinál a babát. Bízz benne és magadban!

9) Ha megfáztál, lázas vagy, stb. szoptass nyugodtan! Az immunanyagok átmennek a tejen keresztül. Emlékszem, mikor 38 és valahány fokos lázam volt, N. baba 2 hónapos...bennem is felmerült ez a kérdés. Fontos, hogy kezeld a helyzetedet, gyógyulj, pihenj.A tartós láz csökkentheti a tejet...de mondom, a tartós magasabb hőmérséklet, szóval nem kell megijedni :) Nem mindegy, hogy szoptatás mellett mit veszel magadhoz! Sőt, nekem olyan is volt, hogy N. baba fázott meg, nekem semmi bajom nem volt, de szerintem azért "lebetegítette" magát a szervezetem, hogy minél több ellenanyag termelődjön neki :) Bár arról is olvastam anno, hogy ha a baba fertőzés jeleit mutatja, a jelzés eljut az anyukája szervezetéhez és a megnövekszik az anyatejben az immunanyagok száma.  

10) Ha"jól"csináltuk, pár hét alatt beáll a kereslet-kínálat egyensúlya, és naponta annyi tejet termelünk, amennyit a babánk megeszik. A növekedési ugrásokkor azonban hirtelen több tejre lesz szüksége, ezért a napirendet felborítva egy-két óránként enni kér. Volt olyan, hogy majdnem 15x szopizott N. baba a nap folyamán. Olyan is volt, hogy éjszaka 2 órán keresztül csak szopizott.Az első fejlődési ugrásnál emlékszem jött át N. baba szobájába a Párom...én majdnem sírtam, hogy ennyi ideje itt görnyedek, nem értem mi van... Ez teljesen normális, nem azt jelenti, hogy elapadni készül a tej.Meséltek nekem a fejlődési ugrásokról...de nem értettem és nem tudtam, hogy az ezt jelentené. A növekedési ugrások időpontja babánként változó, a "nép megfigyelések szerint" 3 hetes, 6 hetes, 3 hónapos és 6 hónapos kor körül jellemzőek, de ez is +/- eltérésekkel érvényes.

Miért van az, hogy a kistesó kevésbé hasfájós? Mert már nem feszül rá, aggodalmaskodik az Anyuka...már van rutinja :) (Biztos vannak igazán hasfájós babák.) De persze olyannal is találkoztam, ahol a másodikkal minden másképp történt...Nagyon nehéz jó tanácsot adni! Próbáltam összeszedni az általam is sokszor kutatott részleteket, amik segítettek megérteni a dolgokat...hogy el tudjak lazulni és nem aggódni..ami aggodalom egy "jól szeretném csinálni" érzésből fakad :)

Amit viszont szívből ajánlok, hogy:

- Merjünk biztos forrásból kérdezni, tájékozódni (a védőnénit, dokit is annak gondolná az ember..tisztelet a kivételnek..és mielőtt mindenki levonná a következményeket...nem vagyok védőnő-doki ellenes, volt sok jó tanácsuk!).

- Pozitívan gondolkozzunk! Akár képzeljük el, hogy húúú mennyi tejünk van, milyen sokat eszik,... Ne adjuk fel, ha nehézségbe ütközünk (próbáljunk ki más szoptató pózokat, stb.). Tényleg a nőknek csak kis százalékban genetikai okokból nem adatik meg a szoptatás...egyébként agyban dől el! De ha ebbe a kis százalékba tartozunk, sem szabad elkeserednünk, hiszen mindent megtettünk! Attól még nem leszünk rossz anyák, ha nem sikerül szoptatni!

- És ami még fontosabb: ne kifelé figyeljünk, hanem befelé...babánkra, magunkra, megérzéseinkre! Ő is mindent elárul és segít...akkor is, ha még nem 100% értjük...ki fog alakulni bennünk is az ösztön!