Hozzátáplálás. Nehéz téma? Nem gondoltam volna. Ugye azt szajkózzák, hogy 6 hónaposan már egyre több mindent kóstoljon, egyen a baba (megvan egy protokoll táblázat erre). Egyre többet egyen, váltsuk a szopikat. Nekünk anno már pár hetesen adtak egy kis kanál narancslevet, stb. Na de mi van akkor, ha a babának esze ágában sincs annyi mindent és olyan formában enni!?
Érdekes, hogy amikor N.baba még pár hónapos volt, meséltek anyukák a hozzátáplálásról. Azért foglalkoztatott a téma, mert szerettem volna egy sulit folytatni, mely egész napos távollétet jelentett volna (havi 4x) N.baba 10 hónapos korától. Anyukák meséltek a napirendjüket, mikor mit esznek. Fejni nem szerettem volna (cumizavar, lelki oldal). Ők még érezték is, hogy kevesebb is volt a tejük. De kicsit az a megérzésem, hogy pont a"kedves" tanácsok hatására alakult ki ez a helyzet (tisztelet a kivételnek). Mert védőnők, háziorvosok is azt szajkózzák, hogy az anyatej ilyenkor már nem elég, nem elég tápláló, stb. Váltsuk ki a szopikat.
Volt időszak, hogy ráfeszültem. Mérges lettem. Nem is tudom, hogy kire vagy mire. A helyzetre. Magamra. Alig evett főzeléket. Próbáltam ellazulni. Bízni benne. Ha cicit kért, akkor maradt a cici. Elkezdett a mi ételeinkből kicsiket csipegetni. Majd ebben az időszakban kevesebb gyarapodott. A védőnőnk mondta, hogy csináljak sűrű, tápláló főzelékeket, mert abból tud csak mennyiségeket enni...Igyekeztem, ami ment az ment. De nem erőltettem. Irigykedtem, mikor láttam, hogy N.babánal fiatalabb babák (kevesebbet szopiztak vagy már nem is - nem ezt irigyeltem hanem hogy) mennyit eszek...Persze itt is próbáltam befelé fordulni. Magunkra figyelni. Nem hasonlítgatni. Csak belegondoltam, hogy milyen jó lehet azoknak, akiknek a csemetéje mindig csak enne és enne és inkább arra kell figyelnie, hogy ne egyen olyan sokat... (miért is?)
Tavasszal, mindezek után pár hónappal rátaláltam a blw-re = baby led weaning, vagyis az igény szerinti hozzátáplálást, melyben rábízzuk a babára már az elejétől fogva a szilárd ételekkel való ismerkedést. Elkezdtem belemélyedni a témába. És magunkra ismertem. Tulajdonképpen itt nincs pépesítés (vagy csak ritkán). A baba fejlődési üteméhez igazodik, nem mindenkinél ugyanahhoz a hónaphoz. A baba megfogja, barátkozik a szilád ételekkel. Először nyalogatja, majd eljut az evésig. A baba diktálja a tempót, ő dönti el mit eszik, felfedezik az ételek tapintását, illatát, ízét. Vannak gyerekek, akik nem fogadják el a pürés étel, sokkal szívesebben esznek egyedül, önállóan. Erre is nevel ez a "módszer" :)
Van egy facebook csoport is. Érzed, hogy nem vagy egyedül. Tanácsok, ötletelések, történetek, "sikerek", receptek, stb. :) És akinek nehezebb bíznia, tudja, hogy nem "hibás" a gyereke :) Nálunk még fő szerep a szopié, de jóízűen talán nemrég, 20 hónaposan kezdett el enni N.baba nagyobb mennyiségben. Az előtt is sok mindent evett, a kedvencekből sok lecsúszott...de most a nap folyamán, minden étkezés során többet eszik. Volt és van olyan időszak, hogy csak egy-egy bizonyos dolgot evett/eszik meg. Sokan írják, hogy hasonló cipőben járnak. Sőt! Volt aki azt írta, hogy 19 hónapos koráig kb. 90%-ban szopizott a baba. Nem halt éhen! Volt egy anyuka, akinek az első gyereke blw-s volt és a második már szereti a főzelékeket...elbúcsúzott a csoporttól.
A babák ösztönösen tudják, hogy mire van szükségük! Bízzunk bennük! Ne erőltessük, inkább itt is a babára figyeljünk, ne csak a táblázatokra és a"protokollra". Na meg persze ne arra, hogy mit mond a környezetünk. Nem egyszerű.
Ha szívesen olvasnál még a témában, szeretettel ajánlom Nóri írását: http://www.mindenmentes.hu/2016/03/mi-az-a-blw-avagy-miert-nincsenek-babas-receptjeim/
