Hogy honnan jön ez a "boldogságrugó" kifejezés?! Na most nagyon filozofikus leszek..ha nem bírod, akkor azonnal lapozz el :D Azon gondolkoztam, hogy a boldogsághoz mi is fontos? Neked mi lenne az első három dolog, amit megfogalmaznál? És hogy ez miért foglalkoztat? Mert a mi boldogságunk, kiegyensúlyozottságunk nagyon meghatározó...a gyerkőceink és a kis Családunk életében! Mi vagyunk a mozgató rugói...de nem csak emiatt :) ...és ezt különben is eddig is tudtad...akkor miért hanyagoljuk el néha?

Szeretet, szerelem, barátság, lelki béke, egészség...és még sorolhatnánk, de a három legfontosabbat nem is tudnám kiválasztani fontossági sorrendben... Szerintem a lelki béke mindenkinél közte lehetne...és annál nekem személy szerint fontos egyfajta rugalmasság...ami az emberben már vagy alapvetően benne van, mert egy lazább típus...vagy fejleszteni szükséges ezt a "képességet". Rugalmasság az élet minden területén...

- Rugalmasság az elvárásaiddal, elveiddel szemben.

- Rugalmasság az elképzelttel szemben. (Ez nem azt jelenti, hogy add fel az álmaidat!)

- Rugalmasság a megtörténttel szemben.

- Rugalmasság a megélttel szemben.

- Rugalmasság az érzéseiddel szemben.

- Rugalmasság a tervezettel szemben.

..és ha ezen gyorsan végigfutottál, most állj meg egy kicsit és gondolj bele...Te mindig tudod lazán élvezni az életet?

És ha már itt tartunk, akkor nem csak magamra gondolok. Mert minden N. babával kapcsolatban is igaz....pl. mikor átáll napi x alvásról napi "x-1"-re :) ... ki ne zavarodott meg egyszer sem emiatt. Na és igen...itt jön az igény szerinti minden (nem csak a szoptatás). Nem idő szerint történik semmi, akkor sem, ha aztán nagyjából azt látom, hogy beáll egy kb. +/- félórás rendszer. Rugalmasan próbálom követni, amit szeretne...

És hogy hogy jött ez a fránya rugóval való hasonlítgatás?! :) Az előző részben leírtam, hogy tud "elgurulni nekem is a gyógyszerem"...A boldogságunkkal nem csak a mozgatórugói vagyunk a Családunknak. Tényleg olyanok vagyunk, mint egy rugó. Erősek, mert ha összenyomnak, akkor kirúgjuk magunkat. Viszont ha sokáig nyúznak pihenés nélkül, akkor kinyúlunk és elvész az erő (pl.türelmetlenek, könnyen idegesek leszünk)...

És jó ha nyúlunk és nyúlunk...ne felejtsük el feltölteni magunkat. Mert persze, képesek vagyunk mindenre, de figyeljünk! Itt jön az "énidő". Azt gondolom, hogy ha nem teheted meg, vagy nem szeretnéd, akkor a babával együtt is tudsz/tudtok töltekezni.

Például nézz ki egy olyan programot, ami Téged érdekelne és tedd neki is izgalmassá! Menjetek egy egy cukrászdába és sütizzetek egyet! Szervezz közös programot a barátokkal, ami a babónak is kényelmes! (Sok helyen olvasom, hogy sokaknak ezt nehezen megvalósítható és lemorzsolódnak a barátok..aztán lesznek játszótéri barátok, stb. Erről majd még külön mesélek, most nem vágok bele! De addig is: persze kettőn áll a vásár...de ne hagyd, hogy eltávolodjanak a barátok!) Menjetek el gyerekkel együtt tornázni, jógázni, biciklizni! És még sorolhatnánk...Olyanokra gondolj, ami Téged feltölt!

Nekem sem mindig sikerül figyelnem magamra! Mert hajlamos vagyok hátrasorolni magamat a"listán"! Kapok egy ajándékutalványt a szülinapomra és N. babának szeretnék vásárolni belőle...(mire rám is szólnak, hogy "Nem...ez most rólad szól!"). Neki rendelek és vásárolok. Inkább neki veszek játékot,mint magamnak bármit... :) Azt hiszem, nem vagyok egyedül! Viszont igyekszem most már tudatosan magamra figyelni!

Egy szó mint száz...ápoljuk testünket, lelkünket... mert Apának, babának szüksége van ránk...és nem utolsó sorban maguknak is :) A Világon szükség van sok-sok mosolygós, rugalmas rugóra! :)