Bal lábbal kelsz fel (két bal lábbal!?)...semmi nem jó...néha veled is előfordul ilyen...és akkor a babád is úgy néz ki, hogy rossz passzban van. Pedig olyan kis segítőkész szokott lenni. Mi lehet a baj? Fáj a hasa? Foga? Beteg lesz? Jajj már, most fogytán az erőd és a türelmed...Mi lehet a baj? Megy a találgatás...de ennél egyszerűbb a válasz :) Szerintem nem én leszek, aki feltalálom a spanyol viaszt... de igyekszem most pár részben olyanról is írni, amire nem biztos, hogy gondoltál.
Sokszor azt mondják, hogy nyűgös a baba. És persze van ilyen is...mert az izgalmas életében mindig van valami újság: mozgásfejlődés, valami más készség elsajátítása, több inger, fogacska, stb.De ha Te jól vagy, ezeken könnyen átzökken...és tényleg, van olyan, hogy nagyon fáj neki...de nekem ez volt a tapasztalatom... Ha érzi az empátiát, megérted, hogy mi a baja, segítesz neki (pl. megmasszírozod a pocakját vagy bekened az ínyét - természetes baba ápolásról majd külön fejezetben), még inkább a kedvében jársz, megbeszélitek... Persze több figyelmet igényel. De ezek által könnyen átlendül.Nem a figyelemelterelésre gondolok (pedig korábban, azt hittem, hogy jó "módszer").
Egy tipikus eset...Mert sajnos miután lefekszik szépen este aludni és még "énidőt"tartok és nem térek nyugovóra - emiatt későn fekszem le. Fáradt vagyok. Tudnék még kicsit aludni reggel. Pedig ő tényleg mindent megtett, hogy eleget aludhassak...És már jobban odafigyelek magamra, mert tudom, hogy ilyenkor kevesebb lehet a birka türelmemből. Na szóval egy tipikus eset. Már a délután van. Indulnánk Nagyihoz, vonattal. Ő választotta két játéklehetőség közül, hogy ezt csinálná szívesen :) Mondom neki, hogy akkor készüljünk össze és menjünk, hogy elérjük a vonatot. Makacs és azért sem jön pl. pelust cserélni, miközben épp kicsit mondókát néz a látóterében található laptopon (mondtam neki, hogy addig, amíg én elkészülök). Még nézni szeretné. Mindent bevetek. Érzi, hogy megy fel az a bizonyos pumpa. (Többször felmehetett volna...de kontrolláltam magam.) Azért sem jön és ennek hangot is ad.Ahogy meséltem érzékeny vagyok a sírásra. Mert tudom, hogy azzal kommunikál. Próbálom vele megbeszélni. Nagyon mérges leszek. Arrébb megyek és becsapom az ajtót...ami nem csapódik be, mert ott a papucsom (szerencse, bár akkor sajnálom, mert jobban levezette volna a dühömet). Hangosabban beszélek. Bár nem kiabálok...szerencsére azt nem szoktam...(soha ne mond, hogy soha nem fogsz...de én ezt szeretném mondani). Elmondom neki,hogy a kedvébe szerettem volna járni egy újabb izgi délutánnal... de így nem megy.Most szégyenkezve írom le ezeket..de ezek is érzelmek...őszintén, feketén-fehéren.
Ehhez hasonló sztorik voltak már...és utána a jön a lelkiismeret furdalás. De ugye, amint már egyszer írtam róla: nem lehet burokban nevelni! Általunk tanulja meg a gyerkőc a negatív és a pozitív érzelmeket is és azok kezelését. (Persze nem szeretném ajtócsapkodásra tanítani...) Ha otthon nem találkozna ilyennel, a kinti világban még jobban megijedne. Fontos, hogy utána meg szoktuk beszélni. Elmondom neki, miért voltam mérges. Megfogalmazom az érzelmet. Mert nem érheti,hogy de hát ő a nagy betűs ANYA...akire felnéz...aki mindent tud és mindig mosolyog..és jó mindig vele...mi történik? Ha jogtalan volt, akkor elmondom, hogy fáradt vagyok és ne haragudjon! Bocsánatot kérek! Ez nem meghunyászkodás...Nem veszítesz az irántad érzett tiszteletből...sőt! Illetve azt gondolom, hogy jobb, ha kijön...mert ha benned marad a mérgelődés, azt is megérzik a szenzorai...
Na de ilyenkor miért történik ez velünk? Miközben imádjuk és a Világ minden kincsét neki adnánk. Ha ő nem lenne, már mi sem szeretnénk lenni (durva). Miért viselkedünk így? Hiába vagyunk tudatosak. Hiába igyekszünk jól "nevelni", jó szülők lenni. Itt ránk tör ez az érzés...magunkra vagyunk mérgesek...A tehetetlenségünk miatt...(legalábbis ilyenkor ezt érezzük)
Hogy mi volt még az,ami beigazolta, hogy ha Anya nyűgös, N. baba is nyűgös? Hazajön Apa, mosolyog, csibészkedik vele...és a kis manó, mintha mi sem történt volna eddig nevetgél :) Illetve egy átlagos (általában vidám, gurgulázós, pozitív és boldog) napon maga mutogat a pelenkázóra, hogy peluscsere jön :) Ez csak egy példa...de tényleg olyan együttműködő és kis segítőkész! <3
Szóval ha már érzed a nap elején, hogy valami nem stimmel a gyerkőccel (mert még Te azt érzed, veled minden ok) ... vizsgáld meg magadat (egyszerű dolgokra is gondolj)! Már akár reggel beszélj vele róla! Benned is tudatosuljon, hogy feszültebb vagy xy miatt. Ehhez azért szükséges önismeret...(de van egy nagyon jó kis új tanítónk :) ) És így mentesülsz egy "rosszabb" naptól...ami lerövidül...vagy nem is olyan lesz, mint korábban...mert nem is "rossz" nap lesz...hamar kezeled a nemkívánt "akciókat"! ;) És a kis manótoknak tényleg igazán oka lesz felnézni Rád :)
Innen folytatom :) /nem szeretnék hosszú lenni...ez nem mindig sikerül...igyekszem :) /
