Emlékszem, hogy mindig úgy képzeltem el a szülést, ahogyan a filmekben mutatják...a nő kiabál, üvölt.Persze aztán mikor már foglalkoztatott a babavárás gondolata, egyértelművé vált számomra, hogy a kiabálás egy "elvesztegetett energia". Ezt a kismama jógaoktatók is elmondják.(Ezért is fontosak a légzőgyakorlatok, azoknak az elsajátítása.) Persze a dulánk mesélt olyan sztorikat, hogy egy extrémen nyugodt kismamája volt, akinek egy csúnya szó nem hagyta el életében a száját és a szülőszobában úgy beszólt neki és ráüvöltött, hogy nem ismertek rá. Na szóval ilyen csomaggal és mindenféle történettel induljon neki egy kismama a szülés közeledtének ?! :) Erre csak azt tudom mondani, hogy maximálisan hiszek abban, hogy minden agyban dől el! Ha valami másképp történik, az is...

N. november közepére volt kiírva, de tudtam, hogy már előző héten meg fog születni...A november első 2 hete nálunk szinte végig a családtagok és barátok szülinapjával tarkított, egyedül a 7. és a 13. volt "szabadon". Éreztem, hogy nem egy"foglalt" napot fog választani.

A naptárban átlapoztunk novemberre. Érdekes és felfoghatatlan.Azért még most is átfut rajtam az az érzés, ami bennem lezajlott...hogy sok mindenre felkészülhetsz, de egy baba világra hozatala olyan, amit előtte nem csináltál. Nem tudsz elővenni egy könyvet, hogy oké, akkor most ebben az esetben így fogok tenni.Mesélhetnek neked sokan a saját szülésélményükről, de minden szülés más...nem csak a leforgása miatt, de az illető hozzáállása, a baba, a kórház, az orvosok,... miatt. Nem féltem, mert tudtam, hogy minden rendben van és rendben lesz velünk. A mai napig bízok az életben...a sorsban..és hogy nincsenek véletlenek. Tudtam, hogy a "gondviselés" vigyáz ránk és egyengeti a napjainkat. A mantrám (jóga meditáció alatt) azt volt, hogy "Örömteli, könnyű szüléssel hozom világra egészséges kisbabánkat!" Fejben eldöntöttem, hogy "rövid" szülés lesz...nem siettetve persze N.-t sem. Neki mondtam, hogy jöjjön, amikor szeretne, amikor neki megfelelő. Persze a kórházi bőröndünk össze volt már 2-3 hete rakva....csak a cipzár várta a feladatát.

Hétfőn már mondtam a Páromnak, hogy a hét vége felé úgy érzem, kibújik N. Ő aggódott és mondta, hogy már csak azt várja, hogy jöjjünk hazafelé a kórházból, egészségesen. Nem bírja ki addig ezt a fajta "feszültséget" :) Ő nem irodai beosztásban dolgozik, hanem műszakot ad a munkahelyén. Ha be van osztva, nincs nagyon variálás, de persze ilyen kivételes helyzetben igyekeznek rugalmasak lenni, amennyire lehet.

Kedden hajnalban kijöttem a mosdóba. Ilyenkor alig kapcsoltam lámpát, csak a wc-ben, hogy minimális inger érjen és könnyen vissza tudjak aludni :) Visszafelé menet éreztem valami nedvességet odalent és amikor lenéztem, láttam, hogy piros pöttyök vannak a földön, amerre jöttem...Nyákdugó. Az a bűvös nyákdugó.Mindig mondták, de nem tudtam, hogy pontosan mire számítsak. Végigfutott rajtam a hideg. A szemem is kipattant...Tudtam, hogy ez azt is jelentheti, hogy 1-2 hét, de azt is, hogy pár nap...Az utóbbit éreztem.

Csütörtök hajnali 2 körül felkeltem...Nem fájt soha a hasam (lekopogom) a menstruáció előtt/alatt, de még tinédzser koromban volt egy alkalom, amikor az ágyamon fetrengtem és imádkoztam, hogy múljon el a hasi görcsöm. Szóval azért megvolt, hogy milyen, ha görcsöl a hasam. Ezekhez a görcsökhöz hasonló, de nem erős fájások jöttek. Mértem a rendszerességét és hosszát, de 1 óra eltelte után el is múltak. Nehezen aludtam vissza. Reggel meséltem a Páromnak a történteket, aki izgalma csak fokozódott. Már csak azért is, mert a pénteki nap reggeli műszakját elcserélte délutánira, hogy segítsen egyik kollégájának...Aznap még levágtuk a füvet (persze a fűgyűjtő ürítésében segített a Párom :) Téliesítettük a kis kertünket. A rózsákat, levendulákat már 2 hete apránként betakartam, de a muskátlik még kint voltak a szép idő miatt. Mindennel elkészültünk. Teendői listámon semmi érdemleges nem maradt. (Összeírtam azt is a Páromnak,hogy kit milyen csatornán, milyen elérhetőségeken értesíthet :) Csak a szokásos otthoni jóga és az olvasás volt a terv. Minden készen állt. Ezt N.baba is tudta.

...nemsokára folytatom :)