Szombat éjjel erős fájdalomra keltem...de nem voltam egyedül: a szobatársam is forgolódott. Hogy mi volt ez a fájdalom? A medence csontjai rendeződtek vissza, miután megtették a szolgálatot. Azon gondolkoztam már akkor is, hogy milyen fantasztikus a női test (persze más természet alkotta csoda is)...A szülés előtti utolsó hónapokban szépen előkészül minden: érezni lehet, ahogy "alakul a tér", hogy a baba a világra jusson. Kicsi a baba, de ahhoz nagy, hogy odalent ki tudjon bújni...ebbe már belegondoltatok? És az átrendeződés után szépen visszavándorol minden...nem tudtam aludni, mert sehogy sem volt jó. Viszont arra jó volt, hogy egy nagyon beszélgessünk a szobatársammal a félhomályban. Olyan volt a hangulat, mint régen egy vándortábori estén :)

Nem aludhatott bent este N. baba, mivel elvitték melegedni. Reggel,mikor kinyitottam a szemem, mintha egy álom lett volna...Anya vagyok. Van egy kislányom!!! És ez nem álom! Felhívtam a Páromat is! Alig várta, hogy bejöjjön...Mondta, hogy otthon annyira rossz, hogy tudja, hogy mi meg itt...velünk szeretne lenni! Normálisan. Együtt!

Jöttek az aktuális ügyelet csecsemősei bemutatkozni. Mondták,hogy dél körül majd elhozhatom N. babát, addig a gyerekorvosnak meg kell néznie a tegnap született babákat. "Jó, rendben!" - gondoltam magamban. Hoztak reggelit, készítettem egy teát. Nagyon lassan telt az idő. Nem bírtam. Eltotyogtam a csecsemősökhöz és megkérdeztem, hogy bemehetnék-e N. babát megnézni. Nem szerettem volna őt egyedül hagyni egy percre sem. Azt szerettem volna, ha már szülés után is nálam legyen! Mi van, ha keresett (sírt) és nem kapott választ?! De azzal biztattam magam, hogy az első 24 órában általában alszanak, mert úgy elfáradnak és nem is éhesek, mert vannak tartalékaik. Milyen nagy utazást tett meg...hogy a meleg, védett helyről, ahol erőfeszítés nélkül élelemhez jutott...kikerült egy erős fényekkel teli, zajos és hideg világba. Sok baba volt, volt aki sírt. "Meg fogom ismerni?"- kérdeztem magamtól, N.-t keresve a szemeimmel a sok babát végignézve. Azt mondták, hogy magzatvizet bukott, ezért hasra fordították. És igen...ott feküdt a kis kórházi tolós dobozban...a kis pirinyó lélek...apró, gyűrt kezekkel...(most is futkos rajtam egy bizsergés)...és kinyitotta s a szemét és rám nézett...El kezdtek potyogni a könnyeim! Ő az!!! Az én kislányom...én pedig az lennék, és az leszek, aki vigyázok rá! (Húúúú...na ilyen gondolatok aztán gyakran törtek rám és sokszor elérzékenyültem miattuk!) Sajnos nem hozhattam még el, visszamentem a szobámba. Mindenki értesítgettem a születésről, vártam, hogy teljen az idő! 

Délben szintén nem hozhattam el, mert a doktornő ebédelt! Örökkévalóságnak tűnt minden! Ott topogtam és végül beengedtek, hogy ott legyek, amikor megvizsgálják. "Ez a baba a kozmetikustól jött?!" - kérdezte a doktornéni. (Most nem dicsekedni szeretnék!) "Olyan szép szemöldöke és szája van!' És igen! Gyönyörű! A mi kisbabánk! Akkor is az lenne, ha nem lenne az!

És már toltam is őt a kis gurulós "dobozban" a szobánkba... :) A nap további részében jött Apa, a Családom, ...szopiztunk (szoptatásról majd külön írok)...és csak evett-aludt és csodáltam őt! :) Hihetetlen érzés volt és hiába néztem és próbáltam tudatosítani, nehéz volt felfogni :) 

Kértem egy csecsemős segítségét. Tulajdonképpen ez azt jelentette, hogy este együtt fürdettük meg N.babát. Vagyis én csináltam mindent, ő pedig mondta. Nagyon jó volt, mert nem tudtam először hogy vegyem le könnyen a ruháját, hogy fogjam, hogy fürdessem, sötét szürke az anyatejes kakaija, hogy kenjem be a popsiját, hogy öltöztessem. Sokat beszélgettünk. A - még N. baba születése előtt - otthon készített krém volt nálunk. Egyszerű, semmi nagy ördöngőség.Csak sheavaj és bio hidegen sajtolt olajok keveréke. Nagyon megdicsért! Kérdezgetett! Mondtam neki,hogy én nem szerettem volna mérleget (azon stresszeljem magam), bébiőrt, ... Erre csak annyit mondott, hogy ha ő nagymama lesz, a lányának ő is azt fogja javasolni, ha megkérdezi a véleményét, hogy "Az anyai plusz érzés anélkül alakuljon ki!". (Persze itt is érvényes, hogy ki mivel nyugodtabb.Mielőtt bárki magára venné..de tényleg!)

Visszamentünk a szobánkban és végre ott voltunk együtt. Ha még nem is otthon hármasban, de legalább már mi ketten. Elmentem zuhanyozni. A gátsebből még egész nap sok vért távozott - erről beszéltek nekem korábban, de nem gondoltam, hogy ennyi. Tena eldobható pelenka bugyi volt rajtam, amit nagyon javaslok, mert kényelmes és higénikus! Azt a dúla és a nődoki is mondtam, hogy csapatni kell a gátsebre a zuhanyt, hogy a keringést fokozza, szöveteket erősítse, segítse a gyógyulást.Vettem direkt gátsebre egy csakis tiszta olajokat tartalmazó krémet, azzal kenegettem. Furcsa volt ott tapintani. A Te tested, ami előző nap nagy feladatot látott el...

Beszélgettünk a Párommal is telefonon, a szobatársammal is. Aztán próbáltunk aludni. Nagyon jó alvókám van, sok mindenre nem kelek fel. Kérdeztem is a szobatársamat (ő második babóval volt már bent), hogy fel fogok kelni, ha sír? :) Mondta, hogy persze! :D És így is lett. Este mikor jelzett N. baba szopizott, tisztába tettem és aludtunk is tovább! Nekem nehezemre esett a medence csontok mocorgása miatt...be is vettem egy gyógyszert, mert nem bírtam tovább...pedig 8 éve nem szedek semmi gyógyszert, betegség esetén is csak homeopátia. De egyszerűen nem bírtam.A biztonság kedvéért otthagyott nekem a szülésznő egy fájdalomcsillapítót a fiókban. De mindent megért ez a fájdalom, ha N. babaára néztem...

...az éjszakai fény égett a szobánkban. Két anyuka és két kis új lélek pihent...boldogság, öröm és nyugalom lengte be a szobát!  :) Vártuk a reggelt, baba-anya együtt! :)