Összeállt egy újabb kép. Hogy sok mindenben, ahogy viselkedtünk...amilyen lépéseket megtettünk, mi volt a közös. Nem volt tudatos. Megérzések. Nálunk így volt, másnál másképp is működhet, de lehet megnyugszol egy-egy gondolat kapcsán. Na lássuk :)

- N.babának már a világrajövetele előtt mondtam, hogy akkor jöjjön, amikor szeretne. Szóljon, jelezzen, segíteni fogok. (Nem érzelgős, szappanoperás szeretnék lenni. Így volt.)

- A mozgásfejlődésében az első 4-5 hónapban minden a "nagykönyvek"szerint haladt. Majd 8.5 hónaposan még nem kúszott, nem mászott. Védőnő persze mondta, hogy menjünk el ide-oda, nézzék meg, mert lemarad a fejlődésben, diszleksziás lesz, később kezd el rajzolni, írni, stb. Még vártam. Igyekeztem bízni. Magamban. Nem mondom, hogy nem volt hullámvasút. Benne. (Erről bővebben már írtam korábban, nem megyek bele jobban a mesébe újra, keress rá az írásra :) Nem erőltettük. Hiszen nem láttam még olyan felnőttet, aki csak a földön feküdne. Mindenkinek van erőssége, amiben jobb, ügyesebb. A mozgásfejlődés nem csak fizikai érettséget kíván meg (izmok, ízületek, ...), hanem idegrendszerit is. Minden gyerek máskor érik, mindenki egy egyéniség.

- Hordozás. Ne hordozzam annyit, mert ha állandóan magamra kötöm, akkor elkényeztetem.Anyás lesz. Mindig vinni kell. Csak így fog tudni elaludni. Később kezd el fejlődni a mozgásban. És még sorolhatnám. Majd írok a hordozásról hosszabban, de röviden: a baba/gyerkőc le fog kéreckedni. Mert menni akar maga. Szeretné felfedezni a világot. Még a hátamon szokott utazni N.baba, szereti, de már egyre kevesebb ideig bírja egy helyben :)

- Hozzátáplálás. Erről meséltem legutóbb. Ami biztos: figyelni magunkra, nem mások gyerekére. Nem kőbe vésett a 6 hónap...sőt!!!

- Anya nélkül. Mi majdnem mindenhova együtt mentünk ketten van hárman családosan."Menjek külön el többet, hogy szokja." - hangzott el többször. Mit szokjon?! Persze, töltődjön fel Anya, mert az a jó magának, a babának és az egész családnak. Igyekeztem az alvási időben "énidőzni" és heti fél éves kora után heti egyszer elmenni mozogni. Itt is türelemre intett jó pár alkalommal. Lassabban haladtunk. Most érzem olyan helyzetekben, ahol korábban nem szeretett volna meglenni nélkülem, hogy most vidáman integet a távolból :) /Persze várja, hogy menjek!/

És ami a jövő zenéje, majd mesélek még róla:

- Szobatisztaság - A kakilás volt egy időszak (hozzátáplálás kezdete után), hogy nehezebben ment. Most is megcsikarja a pocakját. Emiatt a"kaka" szó már ismert volt. Kb. 1 hónapja el kezdte mondani, hogy "pi" és mutatott a pelusára. És ezt követően mindig mondta, mind a kettőnél szólt. Na gondoltam, itt az idő a bili megvételére.Pedig nem is foglalkoztatott a téma. Végülis még nem ment bele semmi, de fürdés előtt ruhástól ráül, majd megtörli magát wc papírral és azt a nagy wc-be dobja :) Elindult a kis folyamat. A szobatisztaság idegrendszeri, pontosabban hormonális kérdés (érzi, hogy tele van a húgyhólyag). Durva, hogy régen már 1 évesen rég szobatiszta volt minden gyerek...kézzel mosták a pelus, jött a kistesó, stb...nyomós okok miatt... És jól leszidták, hogy milyen neveletlen volt, amikor véletlenül bepisilt... Hogy tudunk megtanítani valakit repülni szárnyak nélkül?

- Átalussza az éjszakát - Na ez is idegrendszeri érettség határozza meg. Mindenkinél máskor köszönt be. Persze pár hónapos korában volt pár végigaludt éjszaka...amikor én keltem megszokásból, illetve a cici már kész lett volna a szopira.

- Saját szobában alvás - A Párom kérdezte, hogy mikor fog szerintem N.baba a saját szobájában aludni újra (meséltem, hogy 6 hónapos koráig ott aludt). "Ááááá, szerintem csak 4-5 éves kora előtt biztos nem!" - mondtam. Képzeljétek! Beköltöztünk az új otthonunkba és 3 napra rá N.baba mutogat elalvás előtt, hogy "ki, ki". Ki kellett, hogy menjünk a mi szobánkból, át az ő szobája és ott aludt. Volt, hogy reggelig (éjszakai szopi után oda tettem vissza), de volt, hogy akkor nem szeretett volna az ágyikójába maradni. Persze utána elmentünk nyaralni, ahol velünk aludt. Azóta is velünk, de egyszer 1 hete ismét eljátszott egy saját szobájában alvós estét :)

Nem mindig sikerült türelmes lennem, amikor az ölembe szeretne jönni, ha kimegyünk sétálni társasággal és fáradt vagyok, fáj a karom (hordozó otthon maradt).És ilyenkor azt próbálom az eszemben tartani, hogy vissza fogom sírni, amikor már nem tudom felemelni, ölben hordozni! És ő tudja, hogy épp valamitől tart, nem érzi magát komfortosan, vagy csak bújhatnékja van... Mert egyébként szaladgál önfeledten!

TÜRELEM ÉS KÉSZ LESZ A NAGY VILÁGRA! <3