Most ismét jönnék egy aktuális témával, kicsit megszakítva a történetünket.Nagyon nem szeretem a "hiszti" szót. Számomra negatív töltete van...Ha egy családtag azt mondja, hogy most miért hisztizik N.baba? Vagy esetleg ezt tőle meg is kérdezi...Húúú, nálam ez biztosítékkicsapó :)

Emlékszem, korábban, amikor megláttam egy tomboló, üvöltő, magát a földhöz vágó gyereket, azt gondoltam magamban: "Valamit elronthattak a szülők, nem nevelték meg, én nem szeretném így csinálni!. Én jobban fogom..."És igen...ezzel azt hiszem nem vagyok egyedül. Mert korábban (még ma is persze, de talán most kezd érvényesülni egy"szemléletváltás") tényleg mindenki rosszként tekintett a sírásra és a "hisztire"...mi is ezt tanultuk a korábbi generációktól (persze nem azért, mert rosszat szerettek volna nekünk átadni...mindig mindenki jót szeretne, úgy nevel...csak a pszichológia fejlődött azóta, többet tudunk a lélekről).

Gondolkoztam, hogy milyen másik szót, kifejezést használhatnánk a "hisztire"..."érzelmi éretlenségi sírás"=ÉÉS?Ez hosszú és nem is hangzik jól...de tulajdonképpen erről van szó.N.baba kb.1 éves volt, mikor először ezzel megismertetett. Magamra vettem a viselkedését. Hogy valamit rosszul csináltam. A Páromban is felmerült, hogy akaratos, nem neveltük helyesen, elkényeztettük, nem szabtunk elég határt...de itt nem erről van szó. Elkezdtem utánaolvasgatni, mert éreztem, hogy itt egy mélyről jövő dologról van szó.

Tulajdonképpen ennek a viselkedésnek örülnünk kellene. Most lehet valaki mindjárt el is kattint innen a blogról,hogy ez idióta :D Hogy is gondolom ezt? Amikor a pénztárnál el kezd üvölteni a gyerek, földhöz csapja magát mások láttára, stb. És ennek örüljön és ütögesse meg a saját vállát, hogy gratulálok, jó Anya vagy!?

Ez a sírás nem más, hogy még nem tudja kezelni az érzelmeit, dühét, indulatait. Lehet azért, mert zavarják a saját határai/mások által felállított korlátok, vagy fáradt, vagy nem kap meg valamit, amit szeretne. A sírás, egy természetes feszültségoldó tevékenység. Az emészthetetlen, zavaró érzéseket kiadjunk magunkból...(mi felnőttek is).Ész érvekkel nem lehet ilyenkor rájuk hatni, a homloklebeny nem elég fejlett, sőt ilyenkor teljesen kikapcsol.Persze most okosnak tűnök. Nekem is volt pár rossz "ÉSS kezelésem" :( Még a mai napig néha előfordul, hogy nem úgy reagálok, ahogy szeretnék. Volt, hogy rácsaptam a pelenkázóra dühömben...kiabáltam...jajj, annyira szégyenlem magam!!! Mivel tudom, hogy az én viselkedésem mennyire meghatározó, hogy majd N.baba milyenné válik. Mivel én vagyok neki a minden...a bázis...az erős vár...Aki nem lehet mindig erős, hiszen emberből van....nem egyszerű, mikor mindennel megpróbálsz a kedvébe járni: szép szóval, énekléssel, mondókával, hogy rávedd valamire. És ilyenkor csak arra gondolok, hogy legközelebb másképp csinálom. Lehet, ezek a"nem vagyok büszke, ahogy viselkedtem" események kellenek ahhoz, hogy megerősödj és kialakuljon, hogy reagálsz ilyen helyzetben. Hiszen ő mindezt nem azért csinálja, hogy bosszantson (pedig néha elfog az érzés, hogy lehet mégis?!). Teszttel, tanul és fejlődik.

Korábban próbáltam elterelni ilyenkor a figyelmét. És működött a dolog, meg lehetett úszni egy-egy helyzetet. Aztán olvastam egy jó kis könyvben (Janet Lansbury: Nincs rossz gyerek c.), hogy ez miért nem szerencsés és nagyon elgondolkoztatott. Miért tereljük el a figyelmét? Erre szeretnénk ösztönözni? Hogy ne legyen tartós a figyelme? Pl. megkaparint egy törékeny dolgot a lakásban. Észrevesszük, kivesszük a kezéből és valami mást, pl. egy játékot kezdünk el mutogatni neki, hogy az mennyivel jobb. De a gyerekeket nem lehet becsapni.

Ami nálunk bevált, ha őszinte vagyok, emberszámba veszem és elmagyarázom, megbeszéljük a dolgokat. Pl."Ez a váza törékeny, nézzük meg együtt majd tegyük vissza a helyére.Gyere, keressünk még valami érdekeset, amivel játszhatunk!" vagy "Tetszik Neked ez a plüss állat! Fogd meg,amíg itt vagyunk a boltban! ...Gyere, tegyük vissza együtt, integessünk neki, köszönjünk el tőle és legközelebb is meglátogatjuk!"Vagy a játszótérről indulnál már haza, de ő nem szeretne. "Ezzel játszunk most utoljára/válassz egy játékot, amivel utoljára játszunk és aztán megyünk haza!" Ezzel felkészítem, jelzem, hogy mi fog történni. "Gyere, köszönjünk el a játszótértől!" Ellenkezés következik. "Tudom, hogy szeretnél még maradni, de most menjünk, késő van! Jövünk holnap is!" Még miután kijöttünk a játszótérről, akkor is arról beszélgetünk sokszor, mivel volt jó játszania, mi tetszett neki a legjobban, ha másnap jövünk, mivel szeretne majd játszani.

Pár napja egy nagy áruházból jöttünk ki. Nem szeretett volna beszállni N. a kocsiba. "ÉSS" is befigyelt. Mindenfélével próbáltam kedvet csinálni neki...nem volt hatásos. Végül mondtam neki, hogy "Tudom, fáradt vagy, értem, köszönöm, hogy szóltál! Hazamegyünk." És abbahagyta a sírást...Betettem az autósülésbe.Hihetetlen volt.

"ÉÉS" esetén mit tehetünk?Amellett, hogy igyekszünk nyugodtak maradni...

1) Mondjuk ki, mit érez, mi történik vele! 2) Öleljük meg, akkor is, ha eltol! 3) Hallgassuk meg őt! Nekünk is jól esik, ha meghallgatnak! 4) A viselkedésünkkel abban tudunk neki segíteni, hogy megtanulja helyesen kezelni az indulatait. (A düh, az indulat nem feltétlenül rossz dolog.)

Örüljünk, ha ellenkezik, kifejezi az akaratát, álláspontját! Még akkor is, ha néha kellemetlen a "bíráló közönség" miatt. Nem romlott el a gyerek! Mi sem rontottunk el semmit (ha a megérzéseinkre hallgatunk). Hiszen nincs annál nagyobb öröm, amikor látod, hogy kiáll amellett, amit szeretne, kitartó, van véleménye, álláspontja...nem hunyászkodik meg, nem fojtja vissza az érzelmeit...nem szorong, hanem kifejez :) Nem "játsza" meg magát, vállalja, amilyen. Ha mindez átcsap "ÉSS"-be, az az érzelmi fejletlensége miatt van, nem akar kitolni velünk. És egyre könnyebbnek érzem a korábban neccesnek átélt helyzeteket. Ha ellenkezik is N. baba nem csap át "ÉÉS"-be.Mindent meg tudunk beszélni...

Valószínű, ha tudjuk a viselkedése miértjét, az is segít megőrizni a hidegvérünket. Mert sokszor azzal még teszünk egy lapáttal a tűzre, ha idegesek leszünk, érzi bennünk a feszültséget... (nem mellékes ugye az sem, hogy azt tanítjuk, hogy ha indulatos, idegességgel kezelje..).

Zárásképp két nagyon jó írást javasolnék még Nektek :)

http://pottyoslabda.hu/fm-egeszseg/fejlesztes-a-rovat-tamogatoja-a-gekko/758-ezert-oleld-meg-a-gyereked-amikor-borzasztoan-viselkedik.html

http://osszekapcsolo.hu/index.php?page=articles&id=segItsEg_hiszti

Remélem, adtam egy kis energiát vagy más nézőpontot, ami elgondolkoztatott :) Én merítettem abból erőt, hogy leírtam Nektek és ezt igyekszem nehéz helyzetben is tudatosítani ;)