Miért nem tisztelik az emberek a másságot? Miért szólogatnak be nekünk ironikusan? Miért sulykoljuk, hogy de hát mások pedig ezt meg azt csinálják? Talán a maguk hiányossága köszönt vissza ezekben a megnyilvánulásokban? Az biztos, hogy ezáltal egy olyan üzenetet kapsz az élettől, hogy ezeken még dolgoznod kell…vagyis még mindig nem tudod mellőzni a hasonló jellegű megnyilvánulásokat…tegyünk hát ellene! :)

Próbálok kevésbé belevonni a”meséimbe” másokat, N. babán és rajtam kívül. Ezt biztos észrevetted. Párom sem szereti a nyilvánosságot, még ha anonim módon is történik. Most egy picit mégis személyesebb leszek.

Megyünk egy barát esküvőjére. Késő délután van a szertartás, a vacsora a mi kis napirendünkben későn. Nem magyarázkodtam, mert azt már megtanultam, hogy felesleges. (És azon kívül pedig a gyengeség jele….Én is sokáig gyenge voltam, van amiben még most is.) Csak a tényeket közöltem. Szertartások ott leszünk, vacsorát megoldjuk magunk (nem azért megyünk egyébként). Foglaltam szállást, hogy N.baba alvása után vissza tudjak menni az együtt mulatozásra, amíg a Párom vele marad otthon. Tudom, hogy a szóban forgó barát szerette volna, ha ott vacsorázunk Velük együtt. De elindult egy hossza levélváltás, hogy mire lenne nekünk szükségünk, hogy ott legyünk a vacsorán. Mások, akik babával jönnek, meg tudják oldani. Most megengednék magamnak egy szolid kis agressziót! Ki a fenét érdekel a mások??? De most őszintén??? Miért kell ilyen válaszokat adni???  Én is kezdjem el, hogy mások esküvője így meg úgy????Ti ti vagytok. Mások meg mások. A Ti babátokat Ti nevelitek, Ti tudjátok mi jó neki és nektek. Mások pedig hasonlóan a saját gyerekükkel. És szerencsém volt beszélgetni az egyik apukával a „mások” közül, akiknél 1 éves múlt a babó. Mondta, hogy de jó, hogy nálunk korábban van az elalvás (miért hasonlítgat?). Náluk 22h körül (amivel szerintem nincs baj, ha a babának jó) és nincs is semmi rendszer az életében. Van aki híve annak, ha nincs rendszer és minden random történik. Eddig is láttam, hogy N.babánál milyen fontos dologról beszélünk (biztonságot ad neki és tájékozódást a világban) és a „dackorszak” kapujában ezt csak megerősíthetem (húúú, de szépeket írok…na de értetek). De minden gyerek más! Nem tudok olyan dolgot mondani, ami felülírná nálunk N.baba igényeit. Tiszteletben tartjuk a szükségleteit és tekintettel vagyunk mindig rá. Lehet, hogy valakinek ez sok. Bár nem egy nagy ördöngőség! És a magunk részéről én pont azt gondolom, hogy ezért kiegyensúlyozott, kiszámítható és együttműködő. De egyébként meg miért nem lehet örülni annak, amit Te igyekszel tenni azért, hogy együtt tudjatok örülni az este nagy részében a boldogító igennek? Miért vagyunk telhetetlenek és ezáltal nem értékeljük azt,amit mások tesznek értünk?

Másik sztori. Egy családtag beszólt, hogy ja hát ő neki is milyen jó dolga lenne, ha cicin aludna el, mások karjában, miközben a haját simogatják. Már hasonló beszólás érkezett tőle korábban, hogy ha nekem van időm sétálni a gyerekkel, hogy elaludjon, az milyen jó…nekik anno nem volt erre idejük, mert dolgoztak a kertben. A gyerek benne volt a járókában és aludt, ha aludt. Összefoglalva az a véleményem, hogy mindenki felnevelhette/felnevelheti a saját gyerekét. Tanácsot lehet adni (egyébként kérték?), megfelelő stílusban. Miért nem tiszteljük, ha valaki valamit másképp csinál? Már csak azért tisztelhetnénk, mert a szíve szerint, megérzései alapján cselekszik! Miért kell mindent egyformán tennünk? Olyan jó lenne, ha nyitottak lennénk és tisztelnénk a másságot. Csillogó szemmel és nem szurkáló hátsó gondolatokkal. Nem hasonlítgatnánk magunkat, gyerekünket, családunkat másokéhoz.

Tudom, hogy már hasonló témában írtam. Gondolkoztam, hogy megosszam-e a fenti gondolataimat. Két aktuális mesémhez hasonlót azt hiszem Te is megéltél! Lehet nem babás-mamás témában. Én személy szerint igyekszem kizárni a külvilág „zavaró hangjait”, de ezek szerint még nem megy teljesen, ha ezek kizökkentettek…Ha Te is valamin megbotránkozol, csak gondolkozz el rajta, hogy az mit üzen Neked? Miért akadsz fent rajta? Téged is zavar a dolog, amit megjegyeztek? Vagy csak nem tudsz túllépni valamin? És ha rájöttél, abból meríts erőt…hogy fejlődj!

Én én vagyok. Örülök, hogy más, mert sok más ember teszi színessé a világot. Nem tudok magamra erőltetni más viselkedést (ezt nem várhatom el Apától, Nagyiktól, stb.sem...pedig korábban sajnos elvártam volna), mert az összeférhetetlenséget, a nem hitelességet rögtön levágja a gyerkőc.

Csak gondolj a következőkre:

• Lassíts!
• Ha valaki/valami rossz érzést kelt benned, „vizsgáld” meg, hogy mit tanít Neked ezzel az élet!
• Merj örömmel magad lenni!
• Merj az alapján élni és szeretni, amit a szíved diktál!
• Merj a megérzéseid alapján nevelni és cselekedni!
• Csak magadra/magatokra figyelj! (egy friss anyukának is „csak” ezt mondanám, ha valami tanácsot kérne)

Fordulj befelé és akkor mindez könnyen megy! Ha kizökkennél, csak igyekezz vissza befelé! Ne keseredj ej, ha nem megy…nem egyszerű...gyakorold :)