Emlékszem, amikor N. baba kb. 4 hónapos volt és tényleg úgy éreztem, hogy kevés a tejem.Nem volt fejlődési ugrás, amikor tévesen azt hiszi az ember. Szaporítottam: tea, karamalz sör, homeopátia...ami addig mind-mind beváltak, de ekkor semmi...Elindult egy kis pánik. Pedig mindig bízok és tudom, hogy bárhogy is alakul, nincsenek véletlenek. És akkor az egyik barátnőmmel (4 hónappal idősebb a kislánya) beszélve megállapítottuk, hogy manapság az anyukákban nagy az aggodalom ezen a téren. Mert azt sulykolják minden irányból, hogy az anyatejes baba a normális. Ha nem szoptatsz, akkor nem teszel meg mindent. Megkérdezi a doki vagy a védőnő is, hogy "Tápszeres a baba?", mintha egy ufóról beszélnének. Régen ez nem volt így. Ha csak pár hónapig tudott szoptatni az anyuka, annak örültek.És ugyanennek a barátnői beszélgetésnek a konklúziója az volt, hogy "Csak hinni kell benne, agyban dől el!". (Persze más, ha valaki genetikai okból kifolyólag nem tud szoptatni, de az esetek pár százalékában van csak így.) Anno neki is ezt mondta egy barátnő. És tényleg így van! Saját bőrömön tapasztaltam. Tényleg rezgett a léc...És most 1.5 éves N. baba és még aktív szopizó.Örülök minden pillanatának, ameddig megadatik és ő is szeretné!

Na azért kezdem az elejétől. Igyekszem rövid lenni, bár ennek a témának a kapcsán nehéz. Nagyon sok szoptatási tanácsadó lett már mára, több hiteles internetes portál (pl. www.szoptatasportal.hu), Szoptatási kérdezz-felelek facebook csoport, ahol tanácsadónők is válaszolnak Ma már gyorsan hasznos tanácsokhoz lehet jutni, ha elakadsz. És a másik egyik legfontosabb a La Leche Liga Magyarország (www.lll.hu) csoportja, amely a szoptatással foglalkozó nemzetközi nonprofit szervezet része. Szóval a lényeg, hogy tényleg nincs egyedül az anyuka, ha segítségre van szüksége.

Elmesélem, hogy nálunk hogy történtek a dolgok. Nem feltétlen csak így jó, ezt tényleg szeretném kihangsúlyozni! Illetve nem vagyok szoptatási tanácsadó sem. Hátha valakinek tanulságos. Vagy csak rájön valamire belőle. Vagy hall olyan dolgokról, amíg eddig nem.

Amikor megszületett N. babánk, már a szülőszobán mellre tették. Érdekes élmény volt. Mert akkor még furcsa érzés, ami utána egy természetes tevékenységgé alakul. (Hogy mennyire, az abból is látszik, hogy a végén nem lesz olyan hely, ahol ne szoptattál volna :D Pedig az elején én is nagyon a megszokások rabja voltam! ) Azt tudtam, hogy a mell a szülés után sem üres: ilyenkor a kolosztum, vagyis előtej már ott van. Ez olyan a babának, mint egy védőoltás. Ezért is fontos, hogy már szülés után mellre rakják, ilyenkor a legmagasabb az ellenanyag tartalma. A jobb mellemet nem tudta bekapni, csak a balt. A szülésznő mondta, hogy majd bimbóvédővel próbáljam meg, amire a dúlánknak kikerekedett a szeme. Oda is jött utána hozzám és a fülembe súgta, hogy ha lehet, ne használjam a bimbóvédőt. Ennek az oka, hogy egy szilikon felületen keresztül próbál szopizni a baba...nincs bőrkontaktus, nem érzi az illatodat...Igen, igaza volt. És akkor ennek a lelki oldala sem elhanyagolható (baba szempontjából)...Illetve azon is elgondolkoztam, hogy a jobb mellemről volt szó...ami az apai, racionális, ész oldala...az"nem állt még készen a babaára". Véletlenül volt bimbóvédőm, amit elsterilizálva el is hoztam magammal a kórházba (Párom húgától kaptam egy bontatlan dobozban, neki nem kellett anno...több, mint 7 éve őrizte). Gondolkoztam a dúla szavain, de az ösztöneim afelé hajtottak, hogy használjam. És örülök, hogy így tettem. Annak a segítségével mind a két mellem kapta a szoptatáshoz szükséges ingert és az utolsó kórházi naptól már nem is kellett a bimbóvédő, mert a szívó hatás eredményeképp átalakult a bimbó alakja.

A kórházban N. baba 10 órás korától kezdve bent volt velem a szobában. Amikor felkelt, szoptattam. Persze ilyenkor még nem nagy mennyiségekre kell gondolni. Azt olvastam korábban, hogy hamar el is fáradnak, így igyekeztem mind a két mellemből fokozatosan, először kb. 3-3, 5-5, 10-10 percet, stb.szoptatni és utána már csak egy etetés alatt egy mellből és a következő alkalommal a másikból. Persze ezt több nap alatti fokozatossággal ám...nem 1-2 napon belül így! Azóta már tudom, hogy ez így NEM állja meg a helyét! N. baba elaludt mindig (ahogy a könyv írta - azóta ezt a könyvet is eladtam, mert több nem megfelelő tanács szerepelt benne, bár ez épp akkor tényleg így történt velünk is) és úgy tettem vissza magam mellé az "ágyába". Nyugodtan hagyd szopizni, amíg szopizik! Az segít a tejtermelésnek! Egyszer volt, hogy visszatettem az ágyikójába és sírt picit. Simogattam a hátát és énekeltem neki (amit még a pocakomban is). Mondta a szobatársam, hogy lehet éhes. Kár, hogy nem hallgattam rá! Nem úgy éreztem! Jót szerettem volna...de ezt szerintem N. baba is érezte. Utána sokáig ezért lelkiismeret furdalásom volt...pedig 1 percet sírdogált csak, tényleg. De nem tudtam. A nem megfelelő szakirodalomból szerettem volna...de ezt nem lehet. Szerencse, hogy csak egyszer történt velünk ilyen az első napon. Szóval nyugodtan hagyd minél többet szopizni :) Csak időrendben folytatva...mondták, hogy első éjszakára adjam inkább vissza. Megbeszéltem, hogy bent marad velem. Mondtam, hogyha gond lenne, úgyis jelzem az ügyeletes csecsemősnél. És minden simán ment. Szopiztunk este is. Nem viccelek, de mint egy szakkönyv kisangyalkája, 3 óránként kelt. Este is, napközben is. Csak evett és aludt. Reggel benézett hozzánk a "fogadott" csecsemősünk és csak dicsért. A szülésznő is csak pislogott, hogy minden ilyen szépen megy. Nagyon jól esett a megerősítés. Különösebb dolgot nem tettem, csak éreztem, hogy bízva magamban igyekeztem N. babát ellátni. Persze tudom, hogy szerencsés vagyok/voltam. Van,aki nehezebben éli meg ezeket a napokat. Pl. császár után később indul be a tej...bár egy barátnőm kapcsán az az érzésem, hogy itt is fejben dől el. Tényleg nem szeretném szépíteni a dolgokat! És tudom,hogy csoda sztorinak hangzik..de miért van az, hogy mindig mindenki csak panaszkodik? Szerintem, ha agyban felkészülsz, akkor könnyedén veszed az akadályokat...ami persze majd nem jelenti, hogy minden simán megy :) Azt gondolom nem hihetetlen úgy távozni a kórházból,hogy igény szerint szopizik a baba és az ágyába készített kis cumisüveget nem kellett felbontani, tehát mást nem kapott. Persze ha kapott volna, akkor sem szabad elkeseredni...mert Te mindent megtettél!

Amikor hazamentünk egy majdnem 80 éves (még a szemében is a sok-sok év tapasztalata csillogott) csecsemős azt mondta: "Ne lepődjön meg! Kb. a 3.napra belobban a melle!" Nem kérdeztem vissza. Gondoltam: "Persze, biztos akkor lobban be, ha nem szopizik eleget N." És aztán megtapasztaltam,amire gondolt...amiről addig nekem senki sem mesélt. A mellem nagyon megdagadt. Feszült. A tejcsatornák tele voltak, csomókat éreztem a mellemben. És a szerencsém az volt, hogy sok jó és hiteles írást olvastam előtte. Ugyanis a pár tény tudatában azt raktam össze, hogyha most elkezdek sokat fejni, akkor azt az ingert küldöm a testemnek, hogy "Igen, termelj még!". Ez, ha a tejszaporítás a cél, akkor jó lépés :) Úgyhogy ebben a helyzetben igyekeztem nem sokat fejni. Emlékszem egy szép éjszakai virrasztásra, amikor a fürdőszoba szőnyeget a csaphoz húztam, folyattam a meleg vizet egy textil pelenkára és borogattam a mellemet. Hajnali kettő lehetett, 1 órán keresztül ezt csináltam.Mert a forró vizes borogatás csökkenti a feszülést. Ha forraltam vizet és a lábasba, és abba mártogattam a rongyot (ha már nem égett le a kezem), akkor az gyorsan kihűlt. (Természetesen volt, hogy a zuhany alá is álltam hosszabb időre.) Masszíroztam is óvatosan. És eközben csak vártam és vártam, imádkoztam, hogy N. baba felkeljen és szopizzon :) Persze, amikor nagyon feszült a mellem, akkor kicsit fejtem is, mert tartottam attól, hogy begyulladhat a mellem. De igyekeztem valahogy összehozni, hogy N. baba állítsa be a "kereslet-kínálatot" és összhangba kerüljön a testünk ezen a téren is.

Nem szerettem volna mérleget, így nem mértem a súlyát szopi előtt, szopi után (mindig pelus nélkül) stb., mert tudtam, hogy ezek a dolgok nekem elveszik a varázsát a szoptatásnak és akár rá is feszülhetek. (Persze, akinek kis súllyal születik a babája, koraszülött, stb.ott más a helyzet. Illetve itt is mindenki maga dönti el, hogy mi teszi őt nyugodttá és kiegyensúlyozottá.) Csak az időpontokat írtam. Hánytól hányig. Meg, hogy melyik oldalt szopizott. De aztán pár hónap után erre is ráfeszültem. Volt olyan éjszaka, hogy elírtam az oldalt (hogy melyik oldalt evett)....mikor kómásan azt sem tudtam, hol vagyok. Emlékszem, mekkora ügyet csináltam belőle...(Az elején egyébként meg kellett szokni ezt a 3-4 óránkénti kelést. Szintén szakirodalom: a csecsemők alvási ciklusa még rövidebb, mint a felnőtteké...a kómám abból is fakadt, hogy pont "nem jó időben" keltett fel.) Na szóval aztán már csak azt írtam, hogy hánykor evett és melyik oldalt. Utána már azt sem. Besokaltam az "adminisztrációtól"...Pedig Édesanyámtól még az én kis füzetkémet is megkaptam...azóta megvan neki, ahol ő írta ugyanígy... :)

Innen fogom folytatni, hogy egyszerre ne legyek hosszú a következőkkel: pár magamnak megjegyzett fontos tény az anyatej összetételéről, igény szerinti szoptatás, fejlődési ugrások, úton-útfélen hogy is kivitelezhető, pár praktika, szopizás-nem csak mint táplálék,meddig szoptass, stb. :) 

Remélem, találtál hasznos gondolatot a soraimban! :o)