Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de bennem mindig volt egy olyan félelem (pedig pozitív ember vagyok), hogy mi lesz, ha nem lehet valami egészségügyi okból kifolyólag kisbabánk. Annyi mindent lehet mostanában hallani. Amikor a kisördög szórakozott velem, mindig elhessegettem a gondolatot. Tudtam,hogy lesz! Már kislányként tudtam. Mondják is, hogy az ember már kislány korától, ha nem is tudatosan,de készül az anyaságra... és nem hagytam erősödni a gondolatok ellenkezőjét!

Mikor már benne voltunk az aktív várakozásban, állandóan késve érkezett a ciklusom. Pedig előtte 1-2 nap pontossággal működött. Már 3-4 nap után reméltem, jeleket vettem észre magamon. Aztán 1 hetet késett...2 hetet. Na jó, csinálunk egy tesztet. Negatív. Pár nap múlva még mindig semmi. Akkor kételkedni kezdtem a tesztben. Aztán még mindig semmi. Még egy teszt. Negatív. Még mindig azt gondoltam, hogy rossz volt a teszt, mert hányan írják, hogy aztán végül is ott volt a baba.Hihetetlen a női agy :)  Ezt 2-3 hónapig játszottuk. És most nevetni fogtok, de minden 2 hetes csúszás alatt volt egy kolléganőm, aki bejelentette, hogy kisbabát vár. Elmentem a mosdóba a bejelentés után és láttam, hogy megjött..Örültem a kolléganők örömének, de aztán a wc-ben sírtam...Tudom, hogy sokan ezt átélik. És tudják, hogy nem szabad ráfeszülni, de hogyan? És sokaknak sokkal nehezebb, mert éveket várnak rá. Mekkora lelki erő kell ehhez...