Ez egy kis személyes elmesélés lesz. Rövid, amire már korábban is vágytam, de eddig nem sikerült. Mindig igyekszem és tanulok. Gyerkőcünktől, Páromtól, Családomtól, Barátoktól, környezetemtől és magamtól is. Ez utóbbi nem egyszerű. Nem orromat fennhordva írom, hogy na bezzeg nekem sikerül.Mert nem mindig.Ez sokkal bonyolultabb. Hiszen a magam felé támasztott elvárásoknak megfelelni sokszor lehetetlen és sokkal nehezebb magammal megbékélni, mint másokkal (pedig már alakultam). Magamnak megbocsájtani, mint másoknak. Magamat elfogadni, mint másokat. Mert jól szeretnék...tökéletesen csinálni minél több mindent az Életből... De miért jó a tökéletesség?! Minek?

N.babával pár hónappal ezelőtt az ékszertartó ládikámat tanulmányoztuk. Ekkor kezdődött ez a korszak :) Olyan ügyesen fogdosta a karkötőket, rakosgatta őket. Nyakláncokat a nyakába tette, mint aki minden nap ezt csinálta volna korábban. Szeretem a hosszabb láncokat, de sokat nem hordtam őket, amióta megszületett, csak ha családi vagy barátos események voltak. Kicsi nosztalgiáztam...és rámutatott, hogy vegyem elő ezt az oldalamat is újra. Gyakrabban. Nem hanyagoltam el magam...de legyek még inkább nő újra.

A kezébe akadt az a rózsakvarc-ametiszt karkötő, amit a babavárás alatt szereztem be. Azon a helyen vettem, ahova kismama jógára jártunk. Az alapján választottam ki,hogy mi erősítené és támogatná a bennem zajló folyamatokat a legjobban. Megtisztítottam, feltöltöttem. Vajúdás, szülés alatt is rajtam volt. Miután megszületett utána is. Soha nem vettem le, attól kezdve, hogy hozzám került. Este sem. Hozzám nőtt, pedig jó lett volna újra megtisztítani és újra feltölteni. A már nem szükséges energiákat letenni.

Na szóval kezünkbe akadt ez a karkötő. Elmeséltem N.babának a rövid történetét és mondtam neki,hogy ne húzza nagyon, mert elszakadhat. Fantasztikus érzés volt látni kb. 1 év után ezt a karkötőt. Le sem tudom érni az érzést... Kavargott bennem sok minden. Nosztalgia. Imádtam kismama lenni. Imádtam a várakozás és a fészekrakás időszakát. Amikor még azt hittem, hogy mindent a lehető legtökéletesebben fogok csinálni (erre még kitérek). Volt bennem egy "gyász" is emiatt...egy csalódás...amivel úgy éreztem, hogy már korában leszámoltam...Ez újra előbukkant a karkötő láttán. Ez a csalódás a szép, érdeklődő szemecskéivel engem vizsgáló gyerkőc iránt érzett mérhetetlen szeretettel és felhőtlen boldogsággal egyben kavargott bennem. Nem tudom, hogy mikor vettem le a karkötőt. Jó lenne tudni.

Ahogy játszott N.baba a karkötővel, én az érzelmeim-gondolataim tengerében úsztam (legalábbis próbáltam)...egyszer csak elszakadt a karkötő... Jött egy gyors érzés...méreg vagy szomorúság...de ilyen gyorsan nem emelkedtem még felül ilyen érzéseken...mert ledöbbentem. Hogy milyen jeleket is kapok! Elég!...Itt az idő ezzel leszámolni...és új fejezetet nyitni. Nem magamat marcangolni újra! Ezek szerint ez még nem egy rendezett szál nálam. És hogy milyen"hibákra" gondolok? Kihűlt a pici teste a szülőszobában, mert nem volt eleget rajtam (velem)...többre lett volna szüksége...miért nem voltam erőszakosabb és tudatosabb? A kórházban a második közös esténken történt, hogy szopi után  a szokásos elalvás helyett kicsit sírt (max. 1-2 percet) és az ágyában kis simi és ének után elaludt...miért nem vettem ki?! Pedig jót akartam! (Erről írtam korábban.) Volt, hogy türelmetlen voltam vele. Megemeltem a hangom. Mert ideges voltam valami miatt és ő is rázendített. Pedig ő csak arról jelzett, hogy "Anya, érzem, hogy most nem jó Neked! Nem számít semmi, csak hogy vagyunk egymásnak egészségben, boldogságban! Térj vissza, amilyen vagy! "

Anyává válni is egy hosszú folyamat. Nincs hiba vagy rossz lépés, mert minden tanít és formál...hogy hogyan is fogod csinálni. Nem szeretnék tökéletes lenni! Nem szeretnék tökéletesen megfelelni! Nem szeretnék semmit tökéletesen csinálni! De mi is az, hogy tökéletes?

Úgy tökéletes és kerek az egész, ahogy csiszol minket az Élet! Mint ahogy a karkötő köveit is alakította szél, víz, és mindenféle természeti erő...

...és ha valami el is szakad, meg is szakad...elindul egy Új kezdet...egy új belső utazás! <3 Te hiszel a jelekben?