Gyerekkoromból emlékszem, hogy barátok szülei hányszor mondták: "Tessék?Nem akarom, hanem szeretném" - mikor a gyerek a vágyát kinyilvánította (pl. Azt akarom mondani./Oda akarok menni./ stb., hogy ne az akarom szót használja) Ez a napokban jutott eszembe, saját eset kapcsán...
Eddig is tudtam, hogy a gyerekünknek mi vagyunk a minta! Minket utánoz és egy tükröt tart elénk :) Kolléganőim sokszor mesélték, hogy mikor már beszélt a gyerekük, szinte úgy beszélt másokkal, babázott, szólt a kutyához, stb. ahogyan ők :) Ezért nem mindegy, mit hogyan teszünk és mondunk.Csak a nehéz ebben az, hogy ha nem vagy hiteles, azt érzi! Mert igaz az a mondás, ami nem szeretném,hogy igaz legyen rám :D "Vizet iszik, bort prédikál". Ezért igyekszem étkezések alatt nem nyomkodni a telefonomat (pedig néha akkor gyorsan meg tudnám nézni); ha hazajöttünk, mindig kezet mosni; ha azt mondom, mindjárt megyek, csak ezt befejezem, akkor nem belekezdeni még másik dologba előtte; nem az üvegből inni, hanem pohárból, stb. Olyan dolgokra gondolok, amiket ha majd nagyobb lesz, szeretném, hogy így csináljon...ez legyen természetes.
Egyik nap Apa is azt mondta neki: "Ezt akarod megnézni?" és kijavítottam. Kedvesen...nem rossz indulattal. Csak annyit mondtam, hogy ha azt szeretné, hogy majd azt mondja "szeretném", akkor próbálja meg ő is azt a szót használni. (Sajnos sokszor "beleszólok" kettejük dolgába, amin szeretnék változtatni.) Mert aztán majd mondhatja ő is neki, hogy "Nem akarom, hanem szeretném!", de tulajdonképpen milyen alapon? Megtanítottunk neki valamit a mi beszédünkkel és azután azt szeretnénk, hogy mást mondjon? Ha nem jön automatikusan a "szeretnéd" szó használata, nehéz...de tudatosan, odafigyelve ösztönössé tudod tenni. Már hallom és érzem is ezt a törekvést Apánál is :)
Szeretnék kicsit dicsekedni. Nem sokszor teszünk így...azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Úgyhogy Titeket is erre biztatnálak! Ha valamiről úgy érzitek, hogy jól csináljátok,merjétek elmesélni másoknak! Nem azért, mert versenyezni szeretnél vagy jobb lenni! Egyszerűen csak, mert örülsz neki! Másokban is gondolatot ébreszthetsz!
Pár hete vettem észre, hogy N. babánk /lassan 1.5 éves/ ásít és a szája elé teszi a kezét...na ezen ledöbbentem. Nem nagyon láttam kicsi gyereket így ásítani...Csak arra emlékszem, hogy "Tedd a szád elé a kezedet!".
Ma épp kifelé tartottam a szobából, amikor mondtam N. babának, hogy "Cseréljük ki a pelust és utána menjünk ki hintázni!". (Pár napja nem nagyon szeretett volna lefeküdni a hátára a peluscserekor...nem volt egyszerű, hogy együttműködésre bírjam, pedig eddig tényleg egy kisangyal volt...de végül tegnap óta megtaláltam a módját). Megfordult, és azt mondta "Iden!"...és elindult vissza felém. Meghatódtam! A "nem" szót még nem tudja mondani, csak a fejét rázza már egy jó pár hónapja; de az "igen" szót már mondja és tudatosan használja :) (Még csak azt mondja, hogy Anya, Apa, és sok-sok állat hangját is tudja utánozni.) Igyekszünk a "nem"-et tényleg csak szükséges helyzetekben használni...erről már meséltem korábban Nektek!
Szóval látván, hogy egy 1.5 éves totyogó milyen tudatosan másol minket, már ennyi idősen...tényleg nagyon elgondolkodtatott! Remélem, Ti is kaptatok hasonló gondolatokat :)
