A mai nap is, mint minden nap elmerültem egy kicsit a gondolataimban. Fürdött N.baba és néztem a kicsi hátát...olyan mint a miénk, csak kicsi. Ez olyan természetes. De mennyire fantasztikus...hogy a pocakodban fejlődött...majd világra jött... hihetetlen a természet...Nézni szoktam, ahogy jön-megy. Ahogy a kezeivel a mondókák jeleneteit mutogatja. Mikor lefekszem mellé aludni, az arcát...és emlékszem, hogy mikor megszületett...akkor is csak néztük és néztük. Nem tudtunk betelni vele és felfogni a létezését... Csak néztük őt, amikor aludt... Ti is a mai napig így vagytok ezzel? Felfogtátok? Azon gondolkoztam ma is, hogy mennyire meghatározóak vagyunk... milyen beállítottságú lesz, tanítjuk neki az emberi kapcsolatokat, a gondoskodást, a nőiességet (fiúk Apától a férfiasságot), anyaságot (Apától az apaságot)...mindent a nagybetűs életből...de tulajdonképpen sok mindent nem is tudatosan tanítunk...csak mi is cselekszünk...ami a legmeghatározóbb lesz majd, hogy milyen lesz önmagához, másokhoz és az élethez való viszonya. Mennyire lesz őszintén boldog...és találja majd meg a helyét a Világban <3