Nem tudom,hogy ki mennyi időt hagy/hagyott magának az "aktív" babavárásra, ki mikor hagyja/hagyta abba a munkát. Erre nincsen recept..mindenkinek más válik be. Minden döntés jó. Mert valami oka volt, hogy az a döntés megszületett (az élet minden területén így van...lehet nem rögtön látjuk az értelmét, de az élet beigazolja).

Persze benne vannak az anyagi dolgok is...emlékszem rám úgy néztek, mint egy űrlényre, mikor válaszoltam a "Meddig dolgozol?" kérdésre...hogy 2.5 hónapot leszek otthon N. születése előtt...Azért,mert inkább a kevesebb a jellemző. És ez nem jelenti azt, hogy anyailag ne lett volna jó, ha még ráhúzok egy kicsit. Ahogy írtam az előző "részben", tudtam, hogy nekem szükségem lesz ennyi időre. Mindenki ismeri saját magát, ez alapján el tudja dönteni...és akkor ott van az egyéb: ha költöztök, felújítotok, stb.

Az otthon töltött időt az elején mindenki nagyon soknak gondolja, hogy húúú, mennyi mindent fog csinálni.De ez olyan, mint amikor elmész 2 hét szabira (ha sikerül)...az is milyen hosszúnak tűnik, aztán pislogsz egyet és már újra a munkahelyeden ülsz :) Írtam is egy listát: baba dolgok beszerzése, kivel szeretnék találkozni, otthoni teendők, sütős-főzős újságok rendezése (kb. 100 darab újságból a kedvenc receptekhez tartalomjegyzék, excelbe bepötyögve...gondoltam, erre később nem lesz időm :), olvastam, jártam ki a lovardába egy lóval foglalkozni (földről, nem nyeregből), jógázni,...Összeállítottam egy kelengye listát is: 2 ismerős listája + 2 babaáruházé volt az alap...ezeket módosítgattam, faragtam...aki ismer, tudja, hogy szeretem a praktikus dolgokat és persze legyen minden természetes. Ez a lista most már olyan formában van, hogy a szülés után két barátnőnek frissítettem (kórházi tapasztalat alapján) :) Szívesen elküldöm, ha épp a babavárás előtt vagy. Nem biztos, hogy pont a Te tökéletes listád lesz (azt úgyis magad alakítod), de ötletet adhat :) Mert eszméletlen iparág kerekedett a babavárásból. Emlékszem, mikor bementünk a Párommal az egyik legnagyobb áruházba...azt sem tudtunk, hova nézzünk. Úgyhogy a végén majdnem mindent neten rendeltünk meg.(Na és akkor aki ismer, ezt most nem is érti, mert tudja, hogy alapvetően nem vagyok ez a típus.) Tudtam, hogy 100% pamut, fa, stb. natúr anyagok,amiket szeretnénk...ha kellett, megnéztük személyesen, de ez pár alkalom volt. Légzésfigyelőnk, bébiőrünk nem volt...ezek miatt szintén ufónak tituláltak egy darabig...de a kórházban a csecsemősünk is megerősített (erről majd később). Nem mondom, hogy ezek rosszak! Sőt! Nem ez számít! Hanem az, hogy ha Te/Ti nyugodtabbak vagytok, ha van, akkor mindenképp legyen! Ez sok mindennel lesz még így :) Jobb ha már most hozzászoksz ahhoz, hogy sokan szeretnének segíteni Nektek (még ha nem is kéred :)...és ezt hogy kezeld :) Jó meghallgatni a tanácsokat, de utána magatokat ismerve, a megérzéseidre hallgatva dönts és ezt vállad is! :) (Ez a téma megér egy külön mesét, úgyhogy majd még jelentkezem! :)

A kismama jógát mindenkinek nagyon ajánlom! Segít ellazulni, intim torna része is van, végén egy nagyobb relaxációval, amikor megöleled a babádat, elképzeled őt, beszélsz is végig vele, megköszönöd a méhlepényednek, hogy táplálja a babádat, stb. Olyan gyakorlatokat is néztünk, melyeket a vajúdás során is lehet alkalmazni. Nekem is a nap végére néha elnehezedett a pocakom. Nagyon jól esett a mozgás, annak ellenére, hogy gyakran a vízszintes esett a legjobban :) De itt tényleg azon volt a hangsúly, hogy jól essen az átmozgatás és le tudj lassítani, magatokra figyelni.

A babával való beszélgetésről jut eszembe: már az elejétől fogva beszélgettünk mi is (nem mondom...az elején nagyon furcsa volt még :). Emlékszem, mikor barátnőkkel 4 hónapos pocakkal lementünk Balatonra. Este korán fekvővé váltam a babaváró időszakban. A Balcsin én voltam a sofőr, bevittem a Lányokat két turnusban bulizni és még mi is (N&én) is táncoltunk :) Nagyon jó kis este volt és mikor hajnalban mentünk haza, meg is dicsértem N. babánkat, hogy köszönöm, hogy ilyen ügyes volt...és kaptam egy mocorgást válaszul :) Lehet nem szeretett volna még hazamenni?! :) Vagy mikor 5 hónaposan repülővel mentünk még egyet nyaralni...Mindent meg lehetett beszélni vele. Pedig akkor még nem is hallottam a Lelki köldökzsinór c. könyvről, mely pont ezekről a "beszélgetésről" szól. A kocsiban pedig mindig ugyanazt a két dalt énekeltem neki út közben...miután megszületett a kórházban is...utána is...és látható és érezhető volt, hogy felismeri őket.Mindet ért és érez a baba, már magzatként...N. megfordult szépen időben, de aztán vissza is fordult. Megérezhette, hogy a 7. hónap táján volt bennem egy kis félelem a szüléssel kapcsolatban. Igyekeztem ezt magamban is tisztázni, megérteni az érzéseimet, vele is megbeszélni és a következő orvosi vizsgálatkor már ismét a szülőcsatorna irányában feküdt...lassan útra készen.Ezek olyan hihetetlen dolgok, hogyha nem velem történtek volna meg, ilyen formában, lehet el sem hittem volna.

Az alvás szerencsére könnyen ment, majdnem végig. Egyedül annyi rafináltságra volt szükségünk, hogy a hiperszuper kókusz matracom helyett a legegyszerűbb, vendégágyas kemény matrac vált be. Na azon szerencsére tényleg jókat tudtam aludni, egészen a várandóság végéig. (Más tipp: memória fedőmatrac a Te ágyfeledre :) Este is csak egyszer, maximum kétszer mentem pisilni...emlékszem, meg is beszéltem a babónkkal, hogy hagyjon jól alukálni :) Ezek szerint kis segítőkész volt akkor is!

Szülés előtti hónapban voltam kismama relaxáción is, melyet a jógás helyen szerveztek. Három alkalmas kis szeánsz az érzésekről, félelmekről, mit vársz magadtól, homeopátiáról a szüléshez, meditációval zárva, mely utóbbi során vizualizáltuk a szülést is. Volt aki zokogott. Komoly érzéseket is megbolygatott. Érdemes elgondolkozni az Anyukáddal való viszonyodon is. Hiszen Te Anyaként sok mindent viszel tovább. A csoportunkban ketten is voltak, akik emiatt családállításra, magzatkommunikációra is mentek. Ezek nagyon jó dolgok...csak gondolatébresztőnek írom, hátha pont gondolkoztál rajta!

Amit még ajánlok: babamasszázs tanfolyam. Még a szülés előtt is el tudsz menni. Én könyveket és a netet tanulmányoztam, de szerintem jobb élőben egy játékbabán gyakorolni. Elsősegély tanfolyamra nem mentem, de itt is Te dönts el, hogy mi az ami a Te magabiztosságodhoz, nyugalmadhoz szükséges. Tudnád-e/mernéd-e használni adott helyzetben az ismereteket.

Apropó...az olvasásra nem is tértem ki, pedig sokat olvastam.A Dr. Spock könyvhöz és a Suttogóhoz jutottam. Mindenki dicsérte őket.Örültem, mint majom a farkának, amikor a Suttogó 3 könyvet sikerült egy csomagban megvennem. A napirendről szóló rész tényleg jó, de biztos, hogy ha most bárki megkérdezne, más könyveket mondanék (el is adtam ezeket). Vida Ágnes könyveit szeretem (bár sokan bírálják, hogy annak megfelelően ír, amit az olvasó közönség hallani szeretne). Pár könyv, amiket még szívesen ajánlok: Dr. Büki Andrea - Ölelj át!, Jean Liedloff - Az elveszett boldogság nyomában, Vekerdy Tamás könyvei, stb.

Zárószóként amiről nem is írtam...mert ez egyértelmű...hogy milyen fantasztikus dolog a"fészekrakás" időszaka. A ruhák, baba dolgok rendezgetése, a babaszoba előkészítése. Leírhatatlan. Annyira szép időszak ez, amikor készültök a kis jövevényre. Első gyereknél még annak a varázsa is benne van, hogy készültök arra, amit nem tudtok...nem ismertek..nem tudjátok milyen lesz.Hiába mesél bárki bármit. És szép lassan elkezdesz Te is lassítani... A vége felé jobban esik otthon lenni. Egyedül lenni. Befelé fordulni...és ez így van rendjén...a természet mindent szépen előkészít :)