Miért van az, hogy a kisbabáknak, gyerekeknek rögtön "nekiesünk" az ismerkedéskor? :) Azért mert nagyon szeretjük őket! Szeretnénk megfogni őket, puszit adni, rögtön a szívükbe lopni magunkat. De egy felnőttel is, aki nagyon aranyos, ezt csinálnánk? Vagy bele tudsz gondolni abba, hogy Te vagy a baba és mindenféle nagy alak, idegen hangon, mosolyogva feléd közeledik? Vagy nem idegen, csak rég láttad.Még a legnyitottabb babó is először elbújik...
N.babát kb. 6 hetes koráig mások is sírás nélkül megfoghatták. Aztán szinte más kezében mindig sírt, nem érezte komfortosan magát, így leginkább a mi kezünkből nézelődött. Én ahhoz kötöttem, hogy egyre inkább különbséget tesz az idegenek és Anya/Apa között. A Párom édesanyjával havonta 2x találkozik a földrajzi távolság miatt, de neki is 1 nap volt, mire az ölébe ült.1 éves kora körül nyitott ki. Eddig kellett kitartó, türelmes barátkozással várnia a nagymamának. Ma már csak pár órácska szükséges a feloldódáshoz. Ha barátokkal találkozunk, akkor csak az egyik barátnőmmel barátkozik hamar, aki vigyázott is rá korábban és már akkor megtalálták a közös hangot :) Nem foghatja meg más. Anyukámmal hetente találkozik, kb. 30 perc után már megy és az ölébe kéri magát. Nagyon szeretik egymást!
A lényeg, hogy távolságtartóbb, érzékeny, nem szereti a tolakodást. Ha türelemmel, odafigyeléssel, megértéssel közeledünk hozzá...vagyis inkább "kivárjuk"a bizalmát, akkor hamar befogad új embereket is. A mókázásra fogékony ő is, szereti ha őszinte figyelemmel játszanak vele. Ezzel minden gyerek így van,de N.baba még érzékenyebb. Próbálj a kedvébe járni, de természetesen, nem erőltetve! Egyik barátom menyasszonyával pl. első hosszabb találkozásra (ekkor harmadszor látta) nagyon összebarátkoztak. Emlékszem, Öcsém (akit kedvelnek a gyerekek, mert ért is hozzájuk, szereti őket) N.baba zárkózottságát nehezményezte. Hogy miért ilyen?! Miért nem megy oda hozzá?! Egyszerű a válasz...A fentiek... :) És keresd őszintén, az ő szintjén a társaságát! (Ez nem lenézést jelent! Sőt!!!)
Egyébként más gyerekek sírására is érzékenyen és empátiával reagál. Rögtön szól (jelez) nekem, én meg szoktam neki mondani, hogy mindjárt jön az anyukája és segít neki. Ő is úgy szeretne segíteni.
Amikor még nem értettem, hogy miért is van ez az erős távolságtartás N. babában, a következőket pörgettem végig a fejemben.
1) Az én érzéseim mennek át neki. Azt is megérzi, hogy xy-nal milyen a kapcsolatom. Azt is, ami a múltból ered. Ha valakivel vannak tisztázatlan szálak, valakire neheztelek...ez is megmutatkozik N.baba és a szóban forgó illető kapcsolatában. Pedig a párom édesanyjával is nagyon jó a kapcsolatunk. De ha ez a feltevésem igaz, miért van az, hogy az egyik barátnőmmel így összebarátkoztak? Vele kapcsolatban nincsenek rossz érzéseim? Többen vagyunk barátnők és a Többiekkel kapcsolatban sincsenek. Valószínű itt bejön a képbe, hogy kinek a személyisége passzol jobban, tetszik neki. Ki közeledett úgy felé, ahogy neki az tetszik. És nem szabad, hogy magára vegye ezt a zárkózottságot bárki is. Attól még kedveli és megkedveli, csak hosszabb idő :) Többen úgy lopják magukat a szívébe, ha megvárják, hogy ő menjen oda barátkozni, kíváncsiskodni.
2) Én nagyon nyitott vagyok, nagyon igénylem a társas kapcsolatokat és szeretek emberekkel lenni. A Párom zárkózottabb. Lehet az ő habitusát örökölte? Bár a nap legnagyobb részében velem van, jövünk-megyünk. A buszon is barátkozik, kivívja mások figyelmét, mosolyog és integet nekik. Bár ha közelebb jönnek, akkor kicsit visszavonul. Más gyerekkel is hosszabb ideig távolságtartó.
3) Nyitott vagyok az emberek felé, mégis igazán a hozzám közelállókkal szeretek lenni. Tehát a nyitottság egy felszín?! Zárkózott lennék? Tartok az emberi kötődésektől? És ezáltal ezt a viselkedésmintát tanulja meg N. baba?
4) Féltettem őt? Na de ennyire, hogy ne érezze jól magát másoknál?! Pedig a születése előtt azt gondoltam, hogy majd N.baba mellett befejezek egy sulit, őt addig Apára/Nagyira bízom. De hogy ilyen hosszú időt eltöltsünk egymás nélkül, arra nem éreztem magunkat (sem őt, sem magamat) késznek. (Persze pluszba rájön még több minden, ami erősíti a suli későbbi folytatását: még szopizik, máshol jár most az agyam, anyagi okok,...). Az is lehet, hogy mivel én nem vagyok kész, ezt ő megérzi és ő sem lesz az. Viszont az is lehetséges, hogy mivel őt nem érzem késznek, várok és csak akkor engedem el a kezét, ha már kész rá. Az első megfogalmazott gondolat is igaz rám, de amikor igyekszek engedni, erősnek érzem magamat, akkor is van, hogy még lassításra kér... Olyan furcsa ez. Nem így gondoltam korábban és azt sem értem, hogy hogyhogy nem vágyok bulizásra...Persze ez nem azt jelenti, hogy néha rövidebb időre nem távolodok el. Most kezdtem el igazán...éreztem, hogy megérett rá.
5) A korábbi nagyon extrovertált énem az tény, hogy az idő előrehaladtával változott. Anyaság hatására is biztosan, bár azóta is vannak új ismerősök, kezdődő barátságok... Szóval lehet, hogy ilyenné váltam és ezt a mintát követi N. baba.
A nagyon erős megérzésem azonban a következő. Az a fajta ember vagyok, aki magába szívja mások - különösen N.baba - érzéseit és mindezek az érzések nagy hatással vannak rám. Azért váltam kicsit mássá, mert az ő személyiségéhez alakultam...Hozzá alakított az élet.Milyen lenne ha a korábbi nagyon erős nyitottságom egy érzékeny, lassan oldódó babával együtt száguldana? Hiszek a sorsban és hogy nincsenek véletlenek...a baba természete kibontakozását szeretné az Élet nagy könyve. Hozzá formálja, egyengeti az Anyát, akit a baba választott magának.De ez egy út, ami alatt mindenki tanul és tanít.És korábban nem hiába kaptam egy zárkózottabb társat, aki sok mindent tanított (megérteni), mielőtt a babánk megszületett...
Látod, hogy egy gyerek önállóbbá,nyitottabbá vált, mert a szülei is nyitottabbak lettek. De nem lehet, hogy a szülők azért mertek nyitni, mert már késznek érezték rá a csemetéjüket? Addig fogták a gyerekük kezét, amíg ezt nem érezték? Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?
És ma egy érdekes cikk került hozzám: http://www.fenyorveny.hu/2016/06/kristalygyerek-es-feladatuk.html?m=1 A hideg futkos a hátamon...pozitív értelembe véve... <3
Mesélnétek nekem Ti is, ha van hasonló élményetek/tapasztalatotok? :)
